Basic HTML Version
E
NDRESZ
B
RIGITTA
54
Első szótagban tehát nincs
e
és
ü
. Az egész rendszerben nincs
ī
és
ƒ
, ami
aszimmetrikus rendszert eredményez, de mégis pontosabb, mint a korábbi je-
lölési rendszerek esetében. Honti jelöli a hosszúságot és – Gulyához hason-
lóan – csak tőszavakat vizsgál.
1.8.
Keresztes László 1998-as összefoglaló művében a következő magán-
hangzókat vette fel az északi nyelvjárásokban:
i, ii, e, ee, a, aa, u, uu, o, oo,
ü
. A
magánhangzók hosszúságát – Daniel Abondolo fordító-szerkesztő „jóvoltából”
– betűkettőzéssel jelöli. Megjegyzi, hogy a rövid
u
és
o
ritkán fordul elő;
szóvégi helyzetben csak
a, e, i
áll; a redukált
ü
pedig csakis hangsúlytalan
szótagban található meg. A mássalhangzók esetében a következőket sorolja
fel:
m, n, n
j
, η, p, t, t
j
, k, k
w
, s, s
j
, χ, w, j, γ, l, l
j
. A palatalizációt a fordító-szer-
kesztő egy felső indexbe tett
j
jellel jelzi. A
k
w
olyan szavakban fordul elő, me-
lyekben ezt a hangot labiális veláris magánhangzó követi (pl.
eek
w
a
’asszony’).
A
γ
és az
η
szókezdő helyzetben nem fordul elő (Keresztes 1998: 392–395).
2. Irodalmi nyelvi átírási kísérletek
1917 után a központi direktívák szerint megindultak a kísérletek, hogy az
Orosz Föderáció kisebbségi nyelvei számára irodalmi nyelveket hozzanak
létre. Kezdetben a szerzők latin betűket használtak, ekkortájt elsősorban is-
kolai olvasókönyvek születtek. A latin betűs transzkripció, az oroszban meg-
levő, de a manysiban nem ismert hangok jelölése jövevényszavak esetében
sokszor nagy fejtörést okozott az átírónak
1937-ben viszont át kellett térni a cirill betűk használatára. Ezek az átírá-
sok elsősorban a magánhangzók hosszúságának visszaadása miatt okoztak
sok gondot, hiszen az oroszban a kvantitás nem fonematikus értékű, a vogul-
ban viszont igen. Eleinte nem jelölték a magánhangzók hosszúságát, később
azonban rájöttek, hogy nagyon fontos ez aa különbség, hiszen a hosszúság-
nak jelentésmegkülönböztető szerepe van a manysiban (hasonlóan például a
magyarhoz, finnhez). Főként nyomdai okok miatt a mellékjelek egyszerűsíté-
sére is törekedni kellett, lehetetlen lett volna például Kannisto teljes jelölési
rendszerét felhasználni (arról nem is szólva, hogy akkortájt a Szovjetunióban
a tudományos átírást sem nagyon ismerhették). A versek esetében pedig sok-
szor még a kívánt ütem, a versritmus elérésének is alárendelődik a nyelvtani,
jelölési helyesség szigorú betartása. A metrumtól függően hangsúlyos szó-
tagban a rövid magánhangzó is hosszabban ejtődik, hangsúlytalan szótagban
pedig a hosszú magánhangzó is ejthető röviden.
Ebben a fejezetben elsőként egy 1933-ban kiadott latin betűs olvasóköny-
vet tanulmányozok. Ezt követi néhány cirill betűs kiadvány: kronologikus