Basic HTML Version
A
MANYSI IRODALMI NYELV ÁTÍRÁSÁNAK KÉRDÉSEI
55
sorrendben haladva először azokat mutatom be, amelyek még nem jelölik a
magánhangzók hosszúságát, majd azokkal foglalkozom, amelyek már meg-
különböztetik az időtartamot.
2.1. Egy latin betűkkel lejegyzett mű
Először egy 1933-as, latin betűkkel írott manysi tankönyvet mutatok be.
Ennek címe:
Lovintan ma
,
ьs kniga (oul lomt)
[Olvasókönyv (első rész)]. Az
egyes olvasmányok tartalmán, témáján (pl. Vöröshadsereg, Lenin stb.) érez-
hető a központi irányítás (és a korszellem), nagy valószínűséggel orosz szö-
vegek szolgáltak a fordítások alapjául. Emiatt nem igazán kapunk hiteles ké-
pet a manysi népről, a manysi emberek hétköznapjairól. A címlapon P. N.
Zuļov szerepel szerzőként, belül azonban kiderül, hogy a vogul szövegek
„mögött” V. I. Csernecov áll.
Az egyes hangok jelölésében gyakoriak a következetlenségek. A magán-
hangzók hosszúságát nem jelölik, pl.
mine
,
t
(Kálmán Béla átírásában
minēγt
)
’mennek’,
pine
,
ьn = pinēγ
ü
n
’teszel, raksz’;
ole
,
ьn = ōlēγ
ü
n
’vagy’;
ole
,
um
= ōlēγum
’vagyok’;
harte
,
t = χartēγ
ü
t
’húznak’,
ten = tēn
’ők ketten’.
Feltűnő, hogy gyakran szerepel a cirill ábécéből kölcsönzött
ь
betű (lágy-
jel,
m/gkij
znak
). Ennek hangértéke igen változatos. Sokszor
ь
szerepel ott,
ahol ma
i
áll (
konь pal = koni-pāl
’kívül’,
sьrtep
=
sirtep
’dara’). De ez jelöl-
heti a veláris
Ï
-t is (
janь
,
= jan
Ï
γ
’nagy’). A
mь
,
(mai formában:
miγ
’ad’)
szóban is ezt a betűt használja a szerző, azt sugallva, hogy redukált magán-
hangzónak tartja. Ez azonban nemigen lehet igaz, minthogy hangsúlyos szó-
tagban szokatlan lenne egy redukált hang jelenléte. Szintén ugyanezt a „redu-
kált” magánhangzót tünteti fel a
χ
után is, akkor is, ha első szótagról van szó
(
hьluηkve
=
χiluηkwe
’ásni’). A
talь
,
=
tāliγ
’tél’ szó esetében is azt sugallja
a leíró, hogy a
γ
előtt nem teljes hang van, hanem esetleg veláris
Ï
, amit fone-
matikusan
tāl
ü
γ
formában lehetne átírni. Speciális eseteknek számítanak azok
a szavak, amelyekben hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban egyaránt
ь
-t
használ a fordító, pl.
vь
,
ьr = wiγ
ü
r
’vörös’,
pь
,
rь
-
= piγriś
’kisfiú’, és van-
nak olyanok is, melyekből hiányzik a
ь
ott, ahol ma jelölik a redukált hangot
(
lavs = lāw
ü
s
’mondta, szólt’). A redukált hang természetéből fakadóan meg-
felelő fonetikai helyzetben teljesen eltűnhet. Összefoglalva tehát: az
ь
elem
ebben az átírásban jelölhet veláris
Ï
-t, palatális
i
-t és „igazi” redukált hangot
(
ü
)
is. Megfigyelhető továbbá, hogy a hosszú magánhangzók esetében sok-
szor valami diftongusfélét jelöl a szerző az
eь
hangkapcsolattal (
hajteь
,
=
χajtēγ
’fut’
, juv-mineь
,
= juw-minēγ
’ők ketten hazamennek’).
A mássalhangzók jelölésében is több következetlenség mutatkozik, főleg
a palatalizáció kérdésében. A palatalizációt ebben a könyvben a mássalhang-