Basic HTML Version
A
FINN HELYESÍRÁS FEJLŐDÉSE A
XVI–XVII.
SZÁZADBAN
39
járás meghatározó jellegét támogatókkal szemben megjelentek a keleti dia-
lektus hívei. A nemzeti romantikus eszmék révén az ősi karjalai szövegek
iránt mutatott érdeklődés és a nyelv szókincsének gazdagítása okán a két fél
között kompromisszum született, így mind a nyugati, mind a keleti nyelvjá-
rás egyaránt gazdagítja az irodalmi nyelvet a XIX. századtól egészen nap-
jainkig (Lehikoinen – Kiuru 2009: 7–11).
1.2 Agricola és kortársai helyesírása
Agricola első nyomtatott nagy munkája az
Abckiria
(Ábécéskönyv) volt,
az ebben használt írásmódot követi más műveiben is. Mivel ezek a művei
meghatározók voltak kortársai számára, lejegyzési mintául szolgáltak. Azon-
ban kortársainál, Hemminkinél, Juustennél, Sorolainennél saját vonások és
megoldások is megfigyelhetők, ebből következett a kor helyesírásának sok-
színűsége és következetlensége.
Az Agricola Ábécéskönyvének elején közreadott ábécé a latin mintát kö-
vette. Ez a betűkészlet majdnem ugyanaz volt, mint ma is, csak a
j
maradt ki
belőle, s többletelem az
å.
Az
ä
és
ö
magánhangzókat, ill. az
ff-
et idegen
(svéd) hangokként tüntette fel. Ábécéjében helyet kapott a
b, c, d, f, q, w, x, z
is (Agricola 2007: 63–64).
A
mássalhangzók
közül az
l
és
r
jelölése nem tért el a maitól. A szóvégi
nazális helyett néha egy-egy vonalat tettek az azt megelőző magánhangzóra,
(főként az
n-
t jelölték így). Ezt a jelölésmódot a latin kódexekből vették át
(ez egész Európában általánosan el volt terjedve ekkoriban).
A [s] hangot az
s
betű kívül jelölhette
sz
és
β
is, a
tz
mássalhangzó-
kapcsolatban
pedig
z
(pl.
anssion =
mai alakja: ansion,
szormi =
sormi,
seitzemen =
seitsemän)
.
A
[ks] hangkapcsolat jele
x
volt (
ydhexen
= yhdek-
sän,
tarpexi =
tarpeeksi).
Ha a [p], [t] és [k] hangok nazális után álltak, akkor lejegyezve zöngés
zárhang
(b, d, g)
lett belőlük (
ombi
= on(pi),
caupungi
= kaupunki,
andanut
=
antanut). A [t]-t jelölhették
th
-val,
d
-vel,
dh
-val,
dt
-vel (
ramatudh
= raama-
tut,
nimedt
= nimet,
näeth
= näet)
.
A [k] hangnak a
k
betűn kívül hangkör-
nyezettől függően még sok jelölési formája akadt:
c, ck, ki, ch, g, gh,
(
kieula
= keula,
sachka
= saakka,
wirghalla
= virkalla).
Az
ui
diftongus előtti [k]
hangot a latin alapján
q
-val is jelölték:
quin =
kuin.
A [h]-t sok esetben nem is jelölték, ha igen, akkor
h
-val,
ch
-val vagy eset-
leg
c
-vel:
madolinen
= mahdollinen,
wapachtaia
= vapahtaja,
tacto =
tahto.
Svéd jövevényszavakban
ff
-fel is jelölték (és lehet hogy úgy is mondták):
wffrata
= uhrata,
lyffty
= lyhty.