Basic HTML Version
I
N HONOREM
373
jóvoltából maradandó kézjegyedet hagyod a nemzetközi hungarológia törté-
netében. Ez lesz a második „aranykor”?
Minden bizonnyal sok minden kimaradt a visszaemlékezésből. De nem is
írhatunk részletesebb köszöntőt. A magunk és a debreceni finnugor tanszék
nevében köszönjük barátságodat, műfordítói és nemzetközi tudományszer-
vező tevékenyégedet. Vivat professor doctor honoris causa Eöblössy Tamás!
K
ERESZTES
L
ÁSZLÓ
*
Vannak emberek, akik nem öregszenek. Vannak, akikről nem tudjuk el-
hinni, ha elérnek egy bizonyos kort. Ilyen hihetetlen számomra az, hogy
Tuomo Lahdelma idén nyáron betöltötte 60. életévét. Ilyenkor mindig megál-
lunk, elcsodálkozunk (egy picit talán el is szomorodunk, hiszen minket is sújt
az idő érthetetlen elröppenése) – és ilyenkor számbavesszük, mi is történt
velünk az elmúlt évtizedek során.
Keresztes László fentebb olvasható köszöntőjében felsorolta az ünnepelt
pályafutásának legfőbb állomásait, én most ezek közül egyet, a jyväskyläi
hungarológia létrehozását és felfejlesztését emelem ki – szubjektív nézőpont-
ból.
A múlt század nyolcvanas éveinek végén – a szocialista világrend meg-
roppanása, a vasfüggöny elrozsdásodása idején – Tuomo Lahdelma igen jó
„szimattal” ráérzett arra, hogy most jött el az ideje a magyarságtudományok
új alapokra helyezésének. E törekvésében jó partnerre talált a hamburgi
egyetem hungarológusában, Holger Fischerben és más hungarológusokban
Magyarországon és külföldön egyaránt.
Az ún. paradigmaváltás színteréül a jyväskyläi egyetemet szemelték ki,
amely erre a kísérletre ideális terepnek bizonyult. Volt magyar lektorátus, de
nem a hagyományos finnugor oktatási struktúrán belül, hanem a finn nyelvé-
szeti tanszéken. Lahdelma fiatal, agilis oktatóként nem kevés munkával meg
tudta győzni a kar vezetését, hogy csináljanak valami merőben újat! Erőfe-
szítései révén hat tanszék (nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz, művé-
szettörténet, zene) együttműködésének eredményeképp megszületett az új tí-
pusú hungarológia, amely az elejétől kezdve nagyon népszerűnek bizonyult
(volt, hogy egyszerre több mint ötven diák tanult itt). A hallgatóknak nem
kellett átrágniuk magukat a magyar és finnugor nyelvtörténeten, nem kellett
kisebb rokon nyelveket tanulni, hanem egyből a magyarra „vethették” magu-
kat. Sok történész, irodalmár, zenész és néprajzos kezdett el 1989-ben ma-