Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
339
A következő fejezettől (49–94) kezdődik a névanyag elemzése, amelyet
táblázatok, diagramok tesznek igazán színessé. Riitta Rajasuu ebben a feje-
zetben foglalkozik a vizsgált időszak névkészletével, azaz a nevek számával
s nemek szerinti megoszlásával, a legkedveltebb nevek eredetével és szerke-
zetével, az egy gyermek ~ egy név típusokkal, s végül a társadalmi változá-
sok névanyagra gyakorolt hatásával.
Az 1725 és 1744 közötti időszakban kevesebb női nevet adtak, mint férfi-
nevet. A szerző ezt azzal magyarázza, hogy ebben az időszakban főként a
bibliai eredetű neveket, valamint szentek neveit adták a gyermekeknek, s eb-
ben a névanyagban eleve több férfinév volt, mint női. A legkedveltebb nevek
is ebbe a csoportba tartoznak:
Anna
,
Catharina
,
Christina
,
Elisabeth
,
Maria;
ill.
Johan
és
Johannes
.
A száz évvel későbbi, 1825 és 1844 közötti időszakban megnő a női
nevek száma, s már a svéd, német és latin eredetű nevek is jelentős részét ké-
pezik a névanyagnak. Ebben az időszakban divatossá válik a királyi családra
jellemző neveket adni az utódoknak. Nagyon gyakori azoknak a neveknek a
száma, melyek csak egyszer fordulnak elő a névanyagban, pl.
Bleckertina,
Servatius.
Mindezzel a névanyag sokkal gazdagabbá vált ekkortájt. A 19.
század eleji társadalmi változások – 1809-től Finnország az Orosz Birodalom
része lett – is hatást gyakoroltak a névadásra: népszerűek lettek az orosz
királyi családban használatos nevek, mint pl.
Alexandra
,
Olga;
Alexanderi
,
Nicolai
.
Az ötödik fejezet (95–114) a nevek szerkezetével foglalkozik. Rajasuu eb-
ben a részben vizsgálja meg a nevek szótagszámát, valamint a különleges
szerkezetű neveket (mint pl. a latinos -
us
végű neveket, vagy a férfinevekből
képzett női neveket). A szerző vizsgálatai alapján megállapítja, hogy az első
periódusban általában két szótagból álltak a nevek, de a másodikban már há-
rom-négy tagúak voltak. Ennek az az oka, hogy a 19. század elején terjedtek
el a férfinevekből képzett női nevek, pl.
Gustaf
>
Gustava
,
Henric
>
Henrica
,
Wilhelm
>
Vilhelmina
. A férfinevek mindig kevesebb szótag-
számból álltak, s nem voltak ritkák közöttük az egy szótagú nevek sem, mint
a
Lars
,
Nils
,
Hans
, amelyeket széles körben használtak. A férfinevek sorában
meg kell említeni az -
us
végű neveket (pl.
Ericus
,
Hernicus
), amelyek főleg
Ouluban terjedtek el. Az 1825 és 1844 közötti időszakban egy-egy ke-
resztnév rövidebb alakját is megtaláljuk az anyakönyvekben, mint pl.
Mag
-
dalena
>
Lena
;
Mathias
>
Matts
). Szintén ekkor kezdett divatba jönni a ne-
vek angol típusú (
y
végű) rövidítésének használata is, mint pl.
Elisabeth
>
Betty,
vagy
Harry.