Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
340
A hatodik fejezet (115–156) a többnevűség kérdését vizsgálja, amely
Finnországban igen fontos része a névadásnak. A 18. században még nem
volt bevett szokás, hogy az újszülöttnek több nevet adjanak, csak a felsőbb
társadalmi rétegekben (hivatalnokok, fontosabb kereskedők és kézműves-
mesterek, magasrangú katonatisztek és a polgárság körében) volt ez divat.
Egy évszázaddal később azonban már minden társadalmi rétegben igen álta-
lánosnak számított a többnevűség, s főleg a lányoknak adtak több keresztne-
vet. A legkedveltebb névpárok a
Maria Sofia
,
Anna Maria
,
Maria Vilhelmi
-
na;
valamint a
Johan Henric
,
Johan Jakob
és
Carl Gustaf
voltak. Emellett a
szerző kitér a kétnevűség öröklődésének kérdésére is, s megállapítja, hogy
általában az (egy keresztnevű) szülő neve lett a gyermek első keresztneve.
A névanyag elemzésének utolsó, hetedik fejezete (157–172) a keresztne-
vek családi környezetére koncentrál. Rajasuu itt az ikerpárok névadásával,
névöröklésével, valamint a házasságon kívüli gyermekek neveivel foglalko-
zik. Az ikrek névadásában azt tapasztalta a szerző, hogy sokszor az ikerpárok
keresztneveinek kezdőbetűje
(Amanda
és
Augusta, Jacob
és
Johan)
vagy
első két betűje azonos
(Helena
és
Henric),
Fiú-lány ikerpárok esetében gya-
kori, hogy a női név a férfinév képzett párja
(August
és
Augusta).
A szerző
további megfigyelései alapján az ikerpár idősebb tagja kapja az ábécé szerinti
előbbi nevet
(Anna
és
Brita),
valamint – Rajasuu szóhasználatával – szeman-
tikailag összetartozó névpárok
(Eva
és
Adam)
is előfordultak a vizsgált név-
anyagban. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a házasságon kívüli gyerme-
kek névadása esetén „bátrabb” névválasztást lehet tapasztalni, hiszen külön-
legesebb nevek kaptak, főleg a lánygyermekek, mint pl.
Andreitte
,
Bleckerti-
na
.
A nyolcadik fejezetben (173–182) a szerző összefoglalja a névanyag
elemzését, s felhívja a figyelmet a névanyagban bekövetkezett innovatív vál-
tozásokra. A vizsgált települések közül Turku volt az adott időszak kulturális
és szellemi fellegvára, s itt jelentek meg leghamarabb az adott korra jellemző
divatirányzatok, melyek leginkább Svédországból származtak, hiszen a város
lakossága is többnyire svéd volt. Ezzel ellentétben a másik két vizsgált város
mindig is finn többségű volt. A szerző előzetes várakozásaival ellentétben a
legújabb divatjelenségek nem Ouluban jelentek meg hamarabb, hanem Kuo-
pióban. Ez egyrészt az Oulura és környékére jellemző északi zárkózottabb
életmód, valamint az ott ekkorra már meghonosodott laestadianizmus el-
zárkózó életmódjára vezethető vissza.
A művet a felhasznált irodalom jegyzéke (183–198), és a függelék (199–
222) zárja, amelyben a kutatáshoz felhasznált táblázatokat találjuk (pl. ke-
resztnevek településenként, társadalmi csoportok megoszlása településen-