Basic HTML Version
T
ORNIO KERESZTNÉVADÁSI SZOKÁSAI A
19.
SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN
33
ként adott név közül csak a
Henrik, Edvard, Emil, Vilhelm
és
Erik
nevek ma-
radtak meg, s újdonságként bekerült a
Johannes, Aleksander, Einar, Arthur
és
Johan
. A listát áttekintve láthatjuk, hogy itt is a hagyományosabb, idegen
eredetű nevekkel találkozunk, a második keresztnevek között nem találunk
elfinnesített vagy finn eredetű nevet. (Kivétel a második időszakban a 15.
Il
-
mari
és a 20.
Juhani.
)
Az első és második nevek között nincs akkora eltérés, mint a női nevek
esetében. Az első időszakban adott második keresztnevek között mindössze
négy név
(Vilhelm, Arvid, Adolf, Edvard)
nem szerepel az elsőként adott leg-
kedveltebb keresztnevek között (
Oskar
14.,
Henrik
16.). Azonban a második
időszakban már csak négy keresztnév szerepel az elsőként adott keresztnevek
között is (
Johan
1.,
Einar
7.,
Emil
14.,
Henrik
16.). Összességében tehát a má-
sodikként adott nevek a férfi keresztnevek esetében sem számítottak már di-
vatos neveknek.
A kettőnél több név adása nem volt általános szokás Tornióban. Az 1860–
1880 közötti időszakban összesen 13 gyermek kapott kettőnél több (legin-
kább három) nevet, ebből csupán három volt fiú. (Érdekességként jegyzem
meg, hogy 1867-ben egy fiút négy keresztnévvel –
Carl Otto Isak Emil –
ke-
reszteltek meg.) Az 1881–1901-es időszakban 29 gyermek kapott kettőnél
több nevet, ebből 13 volt fiú. Háromnál több nevet 1889-ben kapott egy lány,
ő
Laura Naima Johanna Eriika
volt. Ebben az időben a névadás még nem
volt törvény szerint szabályozva, ezért adhattak akár négy nevet is egy gyer-
meknek. Az 1921-es első névtörvény óta szabályozva van, hogy legfeljebb
három keresztnevet lehet adni egy gyermeknek, azonban ez ma elég ritka
(legáltalánosabb a két keresztnév használata) (Kiviniemi 2006: 72–76).
8. A két nemzedéken át történő névöröklés
A névadás egyik legkézenfekvőbb módja, amikor a szülők saját nevüket
adják gyermekeiknek. A többnevűség elterjedése előtt Finnországban is álta-
lánosan bevett szokás volt, hogy a gyermekek a család valamelyik tagjától
öröklik nevüket. Ez a hagyomány azonban a többnevűséggel megváltozott, a
család valamelyik tagja utáni elnevezés a második és/vagy harmadik névre
korlátozódott (Kiviniemi 2006: 73).
Adatbázisom alapján a szülőktől való névöröklést vizsgáltam meg Tornió-
ban. Összességében elmondhatjuk, hogy a 19. század második felében már
nem volt olyan általános szokás a szülők nevét adni a gyermeknek. Az 1860–
1880 közötti időszakban a gyermekek negyede kapta a szülők valamelyik