Basic HTML Version
B
UZGÓ
A
NITA
32
vált. Az ország belsejében, a keleti területeken, valamint a parasztság köré-
ben a 19. században vált általánossá a többnevűség.
Finnországban napjainkban is szokás kettős nevet adni az újszülöttnek.
Bevett hagyománnyá vált, hogy az első keresztnevet a szülők saját ízlésük
alapján választják, míg a második keresztnevet általában a család valamelyik
tagjáról (nagyszülő vagy dédszülő) kapja a gyermek (Kiviniemi 2006: 72–
73; Saarelma 2008: 215).
A torniói anyakönyvek szerint a 19. század második felében már általá-
nosnak mondható a több keresztnév használata. Az 1861–1880 közötti idő-
szakban a megkeresztelt lányok 70%-a kapott második keresztnevet, míg a
fiúk esetében ez az arány 68%. 1881–1901 között ez a divat tovább terjedt: a
lányok 93%-a, míg a fiúk 86%-a kapott több keresztnevet. Azaz az előző idő-
szakhoz képest mindkét nem esetében 20%-os emelkedést tapasztalunk. Ezt
elősegíthette az is, hogy a finn vagy elfinnesített keresztnevek ekkor kaptak
hivatalos státuszt, s országszerte propagálták használatukat. (Ne felejtsük el,
a fennomán mozgalom virágzását éljük, s a finneknek finn név kellett!) Ez a
népszerűsítő mozgalom Tornióban is elérte a kívánt hatást, hiszen népsze-
rűek lettek az elfinnesített nevek. Ezek mellett azonban még mindig ott állt
egy második, a hagyományosabb névállományhoz tartozó keresztnév is, mint
pl. az
Elisabeth, Maria, Karoliina, Johannes, Aleksander, Henrik, Vilhelm
stb., tehát nem hagytak fel ezeknek a neveknek a használatával, csak máso-
dik névként alkalmazták őket.
A tíz leggyakoribb másodikként adott női keresztnév sorrendje 1860–
1880 között a következő:
Maria, Elisabeth, Evelina, Karolina, Sofia, Johan-
na, Katarina, Emilia, Gustava, Charlotta.
1881–1901 között:
Maria, Elisa-
beth, Karolina, Katarina, Sofia, Helena, Johanna, Emilia, Evelina, Mathilda.
A lista alapján megállapíthatjuk, hogy két név kivételével ugyanazokat a
keresztneveket adták mindkét időszakban második névként. Ezeknek a ne-
veknek a megterheltsége igen nagy, a lányok 60%-a kapta meg őket. Ezek
alapvetően hagyományos nevek, amelyek az elsőként adott keresztnevek lis-
tájából akkoriban már nagyrészt hiányoztak, azaz kezdtek kimenni a divat-
ból.
A legmegterheltebb másodikként adott férfinevek sorrendje a következő-
képpen alakult: 1860–1880 között:
Vilhelm, August, Emil, Arvid, Adolf, Gus
-
tav, Edvard, Henrik, Oskar, Erik
; 1881–1901 között:
Johannes, Aleksander,
Henrik, Edvard, Einar, Emil, Vilhelm, Arthur, Erik, Johan.
A női nevektől eltérően itt nagyobb elmozdulások történtek a második
időszakban. A 1881–1901-es időszakban az első tíz legkedveltebb második-