Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
324
ra, így egyszerűsítve az önálló olvasást-fordítást. A szövegeket mindig új
nyelvtani anyag, majd annak elmélyítését szolgáló gyakorlatok követik.
Nyelvtan.
Ugyancsak a szerző érdemeit emeli, hogy a nyelvtan tanításá-
val egyenletesen, kis lépésekben halad. A tankönyvcsalád első részében alap-
vetően a névszóragozáson (névmások, esetragok) van a hangsúly és csak az
utolsó fejezetekben kap helyet az igeragozás (jelen idejű, egyes, kettes, töb-
bes számú, páros szótagú).
Az első fejezetben megismerkedünk az egyes számú személyes névmá-
sokkal
(mon, don, son),
majd a második fejezetben ezek genitivus-accusati-
vusi
(mu, du, su),
illetve locativusi
(mus, dus, sus)
alakjaival is. A nyelvtanu-
ló itt sajátítja el a létige
(leat)
egyes számú ragozását is. A lapp nyelvben
használatos kettes szám ismertetése is a személyes névmásokon keresztül
történik (Nom.
moai, doai, soai;
Gen/Acc.
munno, dudno, sudno
). Ugyaneb-
ben a fejezetben néhány partikula bemutatására is sor kerül:
-go, -son, -han, -ge,
-nai
. A 3−5. fejezetben új nyelvtani anyagként tulajdonképpen csak a felszó-
lító mód jelenik meg, ezekben a részekben elsősorban kifejezések tanítása
történik. A 6. fejezettől kerülnek bevezetésre az esetek. Itt a locativusszal,
valamint ezzel szoros összefüggésben a
habeo
-szerkezettel, illetve az északi
lapp egyik sajátságos hangtani jelenségével, a fokváltakozással is foglalkozik
a szerző. A 7. fejezetben jön a nominativus és a genitivus/accusativus, majd a
8. fejezetben a comitativus. A 9.-ben az illativus esetével ismerkednek a ta-
nulók. A 10. fejezetben az essivus és a többes számú személyes névmások
mellett megjelenik a létige állító és tagadó ragozása is minden számban és
személyben. A névszóragozás-oktatás a 12. fejezetben a mutató névmások pa-
radigmasorával ér véget. A 13. fejezet foglalkozik az igeragozással (figyelembe
véve a páros, páratlan, összevont töveket). A fennmaradó három fejezetben
tehát csak a páros szótagú igék jelen idejű egyes (13. lecke), majd kettes (14.
lecke), végül többes számú állító és tagadó ragozásának tanítása történik (15.
lecke). Az utolsó két fejezetben már nem jelenik meg új nyelvtani anyag.
Külső szemmel nézve indokolatlannak tűnhet a nyelvtan ilyen szintű tago-
lása, de aki ismeri a lapp nyelv nyelvtanának bonyolultságát, az bizonyára
egyetért Länsman megoldásával, aki nem kívánta elvenni a nyelvtanulók
kedvét azzal, hogy óriási nyelvtani penzumokat mér ki rájuk.
Itt kell azonban megjegyeznem, hogy az első fejezetben ért talán a legna-
gyobb csalódás, és − a tankönyv további fejezeteinek ismeretében − itt kell
visszavonnom azt a korábbi állításomat, miszerint a tankönyv alkalmas az
autodidakta nyelvelsajátításra, így például a nem finn anyanyelvűek (esetle-
gesen a magyar finnugrista hallgatók) nyelvtanulására. Úgy vélem, a kiejtés
gyakoroltatásához lett volna leginkább használható a tankönyvhöz mellékelt