Basic HTML Version
T
ÓTH
A
NIKÓ
N
IKOLETT
290
szonylag sokszor előfordul a hatodik típus is (a finn nyelvjárásokban még a
jelzős szerkezetekkel keletkezett pontos kifejezési típus is viszonylag gyako-
ri). A lapp nyelvjárások égtájneveiben ezzel szemben az első öt névtípus egy-
általán nem fordul elő: itt az irányok és a térszínformák, a környezet földrajzi
jellemzői játszanak fontos szerepet (Tóth 2009: 128; Tóth 2010: 176–177).
Milyen elnevezési módok, névtípusok jelennek meg a karjalai égtájnevek-
ben? A karjalai nyelvben a legtöbb elnevezési mód érvényesül: fontosak a
beszélők kogníciói, ezáltal az égtájnevek reflektálnak a környezeti tényezők-
re (nap állása, hideg–meleg, víz–szárazföld stb.). Összességében a napszakok
alapján való névadás a leggyakoribb, ez teljes időbeli és 360 fokos térbeli
rendszerként jelenik meg.
1)
Nap. A karjalai nyelvjárásokban a Nap mozgásának leírásán alapuló
névtípus a K–Ny, ill. ÉK–ÉNy irányokban van meg, vö.
päivän/nousu
’a Nap
(fel)kelése = K, ÉK’,
päivän/lasku
’a Nap ereszkedése = Ny, ÉNy’. Ennek a
kettősségnek az lehet az oka, hogy a karjalaiak lakta vidék annyira északon
van, hogy a Nap mozgása évszakonként más ívet jár be, és ezáltal két napfel-
kelte között, az év más és más időszakában nagyarányú eltérés lehet, azaz a
napfelkelte és a napnyugta északabbra tolódik, vö. karj.
päivän/noožu//randa
’nap + felkelés + part = K’,
nowžu/randa
’felkelés + part = K’,
kesä//päivän/
nousu
’nyár + nap + felkelés = ÉK’, ill.
päivän/lasku
’nap + lemenés
=
Ny’,
päivän/lasku//puoľi
’nap + lemenés + oldal = NY, ÉNy’,
kešä//päivän/lašku//
tuuli
’nyár + nap + lemenés + szél = ÉNy’.
2)
Napszakok. Az égtájak és a napszakok (és ebből az étkezések időpont-
ja) elnevezésének egybeesése több nyelvben is megfigyelhető (leginkább a
DÉL
többjelentésű alakokban). A karjalai nyelvjárásokban a hajnal, a reggeli/
tízórai, ebéd/dél, éjszaka jelentésű szavak szolgálnak az irányok teljes köré-
nek leírására. Minderre hatással van a Nap állása az adott szélességi körön,
ezáltal a hajnal jelenthet északkeletet és keletet, a tízórai/reggeli délkeletet,
delet és délnyugatot.
A karjalai égtájnevek közül ebbe a csoportba sorolható:
puoli/öine
’éjfél =
É’;
keški/üö//randa
’éjfél = É’;
koiľine
’hajnal = É, ÉK’;
murkina/päivä,
murkina/päiväine
’reggel + nap = DK, D’;
puoli/murkina
’fél + reggel = DK,
D’;
puoľi/päivü
’dél = D’,
louna(s), lounaine, lownai
’ebéd = DNy’;
lounat/
päivä
’ebéd + nap = DNy’ stb. (Vö. az észtben
hommiku/maa
’reggelföld =
K’, a nyugati finn nyelvjárásokban
ilta/päivä
’estnap = Ny’.)
3)
Az évszakok nevei a finn nyelvjárások égtájneveiben jelzőként szere-
pelnek, utalva arra, hogy a napfelkelte télen, ill. nyáron mennyiben eltérő. Ez