Basic HTML Version
A
Z ÉGTÁJNEVEK VIZSGÁLATA A KARJALAI NYELVJÁRÁSOKBAN
289
karj.
puoľi/päivü
’fél + nap’ > ’dél (mint napszak)’ > ’dél (mint égtáj)’,
puo-
ľi/päivä//randa
’dél + part = D’;
keški/päivä//randa
’közép + nap + part’ >
dél + part = D’.
A karj.
murkina/päivä
’reggel + nap’ (ALFE 82.3.);
puoli/murkina
’fél +
reggel’ napszakhoz kapcsolódó elnevezés alapja a germán *
morginn
’reggel’
(SKES 352).
4
A balti finn nyelvekben később ehhez járult a ’reggeli étkezés
tízórai’ többletjelentés is, vö. kar.
murkina
’varsinainen aamuateria’, fi.
mur
-
kina
’reggeli; étel’. Hasonló motivációjú a fi.
aamu/päivä
’reggel + nap =
kelet’, é.
hommiku/maa
’reggel + föld = kelet’ is.
A napszakokkal való megnevezés során az É–D korrelációt már láthattuk,
hasonló megkülönböztetés figyelhető meg az időjáráson alapuló névtípusok-
ban is. Az időjárás alapján való megnevezés szintén a Naphoz kötődő termé-
szeti jelenség, a hideg–meleg korreláció megvan pl. az erza-mordvin égtáj-
névrendszerben is, vö. mdE
jakšamo jon(ks)
’észak’,
ľembe jon(ks)
’dél’
<
jakšamo
’hideg’,
ľembe
’meleg’ +
jon
’oldal’
.
A
lämmin
’meleg’ jelentésű
szó az alapja egyes ’dél’-t jelentő karjalai égtájneveknek:
lämmin/randu, ľäm-
mis/randa
’meleg + part’;
ľämmin/puaľ
’meleg + oldal’;
ľämmin/mua
’meleg
+ föld’, míg az ’észak’
vilu/randa
’hideg + part’,
vil/puaľ
’hideg + oldal’.
Az aunuszi karj.
jug
orosz jövevényszó, vö. or.
юг
’dél’ < ’fülledt meleg,
aszály’, vö. szlov.
jùg
’Tauwind, Süden’,
jugovína
’Tauwetter; olvadás’
(Vasmer III/467).
Nyugat.
A Nap látszólagos mozgása alapján a nyugati irányt a ’nyugszik’
ill. ’lemegy’ szavakkal való megnevezése gyakori névadási típus. Ez
figyelhető meg a karj.
päivän/lasku
’nap + lemenés’;
päivän/lasku//puoľi
’nap + lemenés + oldal’ égtájnevekben.
A földrajzi adottságokra reflektál a balti finn nyelvek
meri
’tenger’ szava.
Ez több irányt is jelölhet, attól függően, hogy a használóhoz képest merre
van a tenger. A karjalaiban a
merińi
’tenger’ a nyugatot jelöli. A tveri karj.
keški/randa
’közép + part’ égtájnévi jelentésének alapja az irány megnevezése.
A
z
¯
apad
orosz jövevényszó (< or.
запад
’naplemente’ <
за-
’hátul, túl’ +
падý
’zuhan, lebukik’, vö. lat.
occidens,
Vasmer I/441).
4. Névadási típusok
A balti finn nyelvekben megjelenő névadási típusok a következők lehet-
nek: 1) nap; 2) napszakok; 3) évszakok; 4) fényviszonyok; 5) időjárási körül-
mények; 6) irányok; 7) térszínformák; 8) természet; 9) egyéb (Tóth 2011:
157–161). A finn és észt égtájnevekben az első öt névtípus gyakori, s vi-
4
Vö. ném.
Morgenland
’kelet’ (Kluge 632).