Page 288 - FUD20

Basic HTML Version

T
ÓTH
A
NIKÓ
N
IKOLETT
288
A karjalai időjárásra utal a
vilu/randa
’hideg + part’,
vil/puaľ
’hideg +
oldal’. A
vilu
’hideg, hűvös’ a balti finn nyelvekben deskriptív szó (SSA 3:
450). Égtájnév első elemeként csak a karjalai nyelvjárásokban használatos,
emellett az észtben helyjelölő többletjelentése van:
vilu
’jahe päikesevarjuli-
nekoht, vari; hűvös, árnyékos hely, árnyék’ (EKSS 6/360–361).
A karj.
severi
orosz jövevényszó, az átadó nyelvben ’észak’ jelentésben az
időjáráshoz kapcsolódik, vö. or.
север
’észak’ (<
север
’Norden’, dial.
сивер
’Nordwind; óbolg.
sĕverь
’Norden, Nordwind’ ~ litv.
šiaur
ÿ
s
’Nordwind’, lat.
caurus
’Norwestwind’, gót.
skūra windis
’Strumwind’ stb., Vasmer II/600).
Kelet.
A karjalai
itä
(KKS I/470) a Nap mozgását leíró név, vö. finn
itä
,
é.
ida –
valószínűleg összefügg a fi.
itää
’sarjad, kel’ szóval, a jelentésma-
gyarázat ez alapján ’irány, ahol a nap felkel’ (de a lívben az
ida
’északkelet’
jelentésű) (SKES 111; SSA 1: 230).
A karj.
koilińi
a FU *
koje
’hajnal’ jelentésű szóra vezethető vissza, a balti
finn nyelvekben K és ÉK irányra is használják, vö. finn
koi, koillinen
’hajnal;
északkelet’ (SKES 207; SSA 1/383–384).
A Nap mozgásának leírásából keletkeztek a következő égtájnevek:
päi-
vän/noožu//randa
’nap + kelet + oldal’, ill.
nowžu/randa
’kelet + oldal’. Ez a
névadási mód él a vepszében is
(päiva/nouzem)
. További karjalai összetéte-
lek:
päivän/nouzu/čura
’napfelkelte + sarok’ (SKES 1126a) < or.
чура
’belső
sarok, tölcsér’ (Vasmer III/358); ill.
päivän/nouzu/čuppu
’napfelkelte + szél’
(SKES 1125) < or.
чупа
’szél, határ, vég’ (Vasmer III/356).
A karj.
mua/tuuli
’szárazföld + szél’ az égtájakkal összefüggő szelek meg-
nevezésén alapul. Ezek több irányt is jelölhetnek, mindig a beszélők megfi-
gyelései és szóhasználata alapján, vö. karj.
manner/tuuli
’szárazföld + szél =
nyugat’.
Dél.
Az évszakokkal való megnevezés nem igazán jellemző a balti finn
nyelvek égtájneveire. A ritka példák egyike a karjalai
šuvi
’nyár’ > ’dél’ je-
lentésű szó. A karj.
etelä
(~ fi.
etelä,
lív
jedaal
’dél’) eredetileg iránymegha-
tározásra szolgált, vö.
esi
’elülső rész; elöl’ (Mägiste 154–155; SKES 41–42;
SSA 1/108) (de az észtben az
edel
’délnyugat’ jelentésű). Ezzel korrelál a
pohja
’alap’ >
pohjoinen
’észak’
Az égtájnevek rendszerében a K–Ny irányokat sokszor egymással ellenté-
tes jelentésű szóval jelzik. Ilyen korreláció, bár nem jellemzően, de előfordul
az É–D esetében is, pl. a karjalaiban a napszakokkal való megnevezés során.
Az ’észak’ esetében l.
puoli/öine
’fél + éjszaka’ > ’éjfél’ > ’észak’, míg a
DÉL
megnevezésében ez a Nap tetőzésével, delelésével van összefüggésben, vö.