Basic HTML Version
A
Z ÉGTÁJNEVEK VIZSGÁLATA A KARJALAI NYELVJÁRÁSOKBAN
291
a karjalaiban a ’nyár’ jelentésű szóval jelenik meg, vö.
šuvi, suvi
’nyár = D’;
kesä//päivän/nousu
’nyár + nap + felkelés = ÉK;
kešä//päivän/lašku//tuuli
’nyár + nap + lemenés + szél = DNY’.
4)
Fényviszonyok:
pimie/randa
’sötét + part = É’.
5)
Időjárási körülmények:
vilu/randa
’hideg + part’,
vil/puaľ
’hideg +
oldal’ = É;
ľämbümä/randa, ľämmis/randa, lämmin/randu
’meleg + part’,
ľämmin/puaľ
’meleg + oldal,
ľämmin/mua
’meleg + föld’ = D.
6)
Irányok: vö. karj.
pohjane
’alj(a) > É’;
etelä
’elöl’ > D’;
keški/randa
’közép + part = Ny’.
7)
Térszínformák:
mua/tuuli
’szárazföld + szél = K’;
merińi
’tenger = DK;
NY’.
8)
Természet:
linnun/nenä
’madár + csőr = DNy’.
Míg az indoeurópai nyelvekben (és a magyarban is) a mellékégtájakat
összetétellel nevezik meg, addig a balti finn nyelvekben általában ezekre is
önálló szavak vannak. De külső nyelvi hatásra összetételekkel is találkozunk,
pl. a finn nyelvjárásokban az
itäpohja
’északkelet’ (érdekes megfigyelni,
hogy nem É + K, hanem K + É sorrendben szerepelnek az összetétel tagjai)
vagy a karjalaiban
pohja(n)/luuveh
’északnyugat’,
suvi/luvveh
’délnyugat’.
Ahogy a lapp nyelvjárásokban és a többi balti finn nyelvben is, a karjalai-
ban is találkozhatunk poliszém, azaz több irányra is utaló égtájnevekkel:
luo
-
deh, luvveh
’nyugat; északnyugat’;
otuš
’északkelet; délnyugat’;
koiľine
’északkelet; kelet’;
merińi
’délkelet; nyugat’;
murkinapäivä
’délkelet; dél’;
päivän/lasku, -puoli
’nyugat, északnyugat’. Azonban míg a lappban nyelvjá-
rásonként vagy területenként mást és mást jelent az adott név, addig a karja-
laiban egy nyelvjáráson belül is megtalálható a poliszémia, vö. pl. aunuszi
koilińe
’északkelet; kelet’. Ennek oka feltehetően az irányok, téri dolgok
nyelvi leírásának nehézségeiben rejlenek.
Az orosz nyelvnek az égtájnevekre gyakorolt hatása a karjalai nyelvjárá-
sok közül az aunusziban a legerősebb (K
vostok
, D
jug
, Ny
z
¯
apad
, ÉK
siverikkö
).
Az utótagok közül gyakori elem a
ranta
’part’; ill. a
puoli
’oldal’. Előbbi
esetében valószínűleg már nem összetett szóban megjelenő tartalmas jelenté-
sű szóval számolhatunk, hanem inkább az eredeti alak grammatikalizációja
kezdődött meg. A
ranta
eredeti jelentései (SKES 732; SSA 3/48): ’1. järven,
meren, joen tms. ranta (maa- t. vesialue)’; [utótagként] 2. ’muun luonnonpai-