Basic HTML Version
K
ERESZTES
L
ÁSZLÓ
110
ma-alternációkat. Másfelől nyilvánvaló, hogy a moksa fonetika eltér az erzától,
ezért Maticsák szempontjait moksa oldalról ki kellett egészítenem újabbakkal.
A tövek és az esetragok kapcsolatát a következő sorrendben vázoltam: ha
-
tározatlan ragozás 1) nominativus, 2) genitivus(-accusativus), dativus(-allati
-
vus), 3) lativus, ablativus, 4) illativus, inessivus, elativus (vö. Keresztes 2011b:
63–65), 5) prolativus, abessivus, translativus, comparativus, causativus, 6)
többes nominativus (vö. Keresztes 2012: 101–124).
A toldalékok kapcsolódásának és a tőtípusoknak a tárgyalása során a példá-
kat továbbra is először a finnugor fonematikus átírás szerint közlöm, ezt köve-
tően vagy párhuzamosan pedig a cirill betűs megfelelőiket hozom fel.
A nagyobb szótárak rendszerint az egyes és a többes nominativust adják
meg, amelyek segítenek eligazodni a tőalternációk néhány fontos – de nem
minden – kérdésében.
Nominativus (Indet): Ø
-morféma (szótári alapalak)
a) A tővéghangzó lehet teljes magánhangzó vagy mássalhangzó:
moda
’föld’,
śorma
’levél’,
pakśä
’szántóföld’,
pŕä
’fej’,
ši
’nap’,
kino
’mozi’
– nal
’nyíl’,
kud
’ház’,
kal
’hal’,
kaľ
’fűzfa’,
kel
’sógornő’,
käľ
’nyelv’,
veď
’víz’
|
мода, сёрма, пакся, пря, ши, кино – нал, куд, кал, каль, кел, кяль, ведь.
Látható, hogy a szóvégi nyílt magánhangzókat a cirill alapján nem lehet meg-
különböztetni.
b) A tővéghangzó lehet teljes vagy redukált magánhangzó:
varma
’szél’,
tunda
’tavasz’,
š(
ä
)ra
’asztal’,
uľćä
’utca’
– kiz
ä
’nyár, év’,
veľ
ä
’falu’,
šuft
ä
’fa’,
ä
Ŕ
k
ä
’tó’,
śeľm
ä
’szem’ |
варма, тунда, шра, ульця – киза, веле, шуф-
та, эрьхке, сельме.
A redukált tövek véghangzója előtt állhat egy mással-
hangzó, illetőleg mássalhangzó-kapcsolat. A szóvégi redukált hang fonetikai
realizációi: veláris
a,
ill. palatális
ä,
Paasonen fonetikus átírásában (1903,
1909)
ă,
ill.
™
. A genitivus rag utal arra, hogy a szóvégi magánhangzó redu-
kált, mert előtte ebben a változó tőtípusban redukált
ä
áll, tehát
šufta
’fa’
[
ă
] :
šuft
ç
ń
(Gen),
veľä
’falu’
[
™
]:
veľ
ä
ń
(Gen). A cirill betűs irodalmi átírásban ez
a : o
alternációként jelentkezik
(шуфта : шуфтонь),
a palatális véghangzót vi-
szont mindkét esetben
e
-vel jelölik
(веле : велень).
– A nyelvészeti szakiroda-
lomban sokszor ъ betűt (keményjel, твёрдый знак) találunk a redukált je-
lölésére.
Vannak olyan redukált tövű névszók, amelyekben vagy kemény mással-
hangzó vagy olyan mássalhangzó-kapcsolat található
(p, k, g, m),
amely
utótagjának nincs fonematikus lágy fonémapárja, pl.
kep
ä
’iga’,
pek
ä
’has’,
käďg
ä
’edény’,
śeľm
ä
’szem’, fonetikailag [
k
e
p
™
,
p
e
k
™
,
k
äď
g
™
, śeľ
m
™
]. Az
ilyen fonetikai jellemzőkkel rendelkező szavakban a toldalékok előtt a redukált