Basic HTML Version
M
ORFÉMA
-
ALTERNÁCIÓK A MOKSA
-
MORDVIN NÉVSZÓRAGOZÁSBAN
111
magánhangzó veláris allofónja [
ç
] áll:
pek
ç
-ń
(Gen),
śeľm
ç
-t
(NomPl). A
moksa irodalmi írás szerint itt
e ~ o
váltakozás van:
кепе : кепо-нь, пеке :
пеко-нь, кядьге : кядьго-т, сельме : сельмо-т.
c)
Lappangó mássalhangzós tövek. A többtagú
i
és
u
végű névszók egy
része – de nem mindegyik – a ragozás során bizonyos toldalékok előtt
j
-vel, ill.
v
-vel bővül:
śeďi
’szív’ :
śeďi-j-
ä
ń , vani
’őr, pásztor’ :
vani-j-
ä
ń, kelu
’nyírfa’ :
kelu-v-
ä
ń
(GenSg). A cirill betűs irodalmi megfelelők:
седи : седиень, ваны :
ваныень, келу : келувонь.
d) A mássalhangzós tő végződhet egy mássalhangzóra vagy kapcsolatra:
sur
’ujj’,
on
’álom’,
kuz
’lucfenyő’,
kel
’sógornő’,
śvet
’világosság’,
riś
’hiúz’,
käď
’kéz’
– jofks
’mese’,
aťakš
’kakas’,
keńkš
’ajtó’,
peńč
’merőkanál’,
pu
R
c
’malac’,
stuďent
’diák’ |
сур, он, куз, кел, свет, рысь, кядь – ёфкс, атякш,
кенкш, пенч, пурхц, студент.
e) A szóvégi mássalhangzó minősége szerint vannak palatális (lágy) vagy
nem palatális (kemény) tövű szavak:
j, ć, ď, ľ, ń, ŕ, ś, ť, ź; č,
(sokszor)
š, ž – c,
d, l, m, n, r, s, t, z; b, f, g, χ, k, p, v,
pl.
škaj
’isten’,
käľ
’nyelv’,
maŕ
’alma’,
krovať
’ágy
; vrač
’orvos’,
meš
’méh’,
šuž
’árpa’
– kud
’ház’,
ver
’vér’,
kuz
’lucfenyő’;
kožf
’levegő’,
flag
’zászló’,
vek
’évszázad’,
pop
’pópa’,
ťev
’do
-
log’
| шкай, кяль, марь, кровать; врач, меш, шуж – куд, вер, куз; кожф,
флаг, век, поп, тев.
f) A főnév utolsó szótagközi mássalhangzójának (kemény, ill. lágy) ugyan
-
csak szerepe van a magánhangzós végű főnevek ragozásában, bár jóval kisebb
mértékben, mint az erzában:
kiz
ä
’nyár, év’,
pek
ä
’has’,
pand
ä
’hegy’,
śeľm
ä
’szem’ –
veľ
ä
’falu’,
piń
ä
’kutya’,
keč
ä
’merőkanál’ |
кизэ : кизонь, пеке : пе
-
конь, панда : пандонь, сельме : сельмoнь – веле : велень, пине : пинень,
кече : кечень.
Kemény mássalhangzó után fonetikailag [
ç
], lágy után pedig
[
ä
] használatos, amelyeknek a cirill betűs átírásban
o,
ill.
e
felel meg.
g) A szóvégi mássalhangzó szonoritásának, azaz zöngétlen, ill. zöngés vol-
tának is szerepe lehet egyes toldalékok alternánsai szempontjából. Párok:
p : b,
t : d, ť : ď, k : g, s : z, ś : ź, š : ž, f : v,
pl.
kud
’ház’,
śeď
’híd’,
oš
’város’,
šuž
’árpa’,
gajf
’lárma’,
ťev
’munka’ |
куд, седь, ош, шуж, гайф, тев.
Nincs
zöngés párja a
č-
nek:
peńč
’kanál’,
vrač
’orvos’ |
пенч, врач.
Csak zöngések,
rezonánsok:
j, l, ľ, r, ŕ, m: vaj
’vaj’,
kal
’hal’,
ľem
’név’
| вай, кал, лем.
A
szonoránsok közül két rezonáns nazális
(n, ń)
eltér a többitől, továbbá az
összes obsztruenstől:
jan
’ösvény’,
lomań
’ember’ |
ян, ломань.
Megjegyzem,
hogy a moksában vannak más zöngétlen mássalhangzók is
(
J, L, Ľ , R
,
Ŕ
)
, ezek
azonban abszolút szóvégen, tehát nominativusban nem fordulnak elő. (Részle-
tesen l. Keresztes 2011b: 100–102!)