Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
344
rasztív analízis módszerével él kutatása során. További kérdés még, hogy mi-
lyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg az észt, német, holland
nyelvtanulók partitívusz-használata esetében? Az adatokat hogyan lehetne
számszerűsíteni, és lehet-e esetleg általános érvényű szabályokat felállítani a
kapott eredmények alapján? Milyen különbség, illetve hasonlóság fedezhető
fel, amikor a finn és az észt nyelv alanyi, tárgyi vagy állítmányi szerepű par-
titívuszt használ?
Végső konklúzióként többek között a következőket állapítja meg a szerző:
a finn és az észt nagymértékű hasonlóságot mutat a partitívusz használatában
(kivéve az állítmányi szerepet). Különbség viszont például, hogy a finnben
egy, míg az észtben két különböző típusú egzisztenciális mondat van. Ha a
tárgy többes nominatívuszi alakú, a finnben ezt egyes szám harmadik szemé-
lyű állítmány előzi meg. Az észtben megvan ugyanez, viszont az egziszten-
ciális mondatok másik típusában egyeztetés szükséges, és többes szám har-
madik személyű az állítmány (finn
pöydällä oli kirjoja
’az asztalon könyvek
voltak’ ~ észt
Laual oli raamatuid
–
Laual olid raamatud
). A német nyelv
morfológiai elemeinek száma nagy a többi indoeurópai nyelvhez képest,
azonban közel sem tekinthető morfológiailag gazdag nyelvnek, ha például az
agglutináló finnel hasonlítjuk össze. A mennyiséget és a különböző aspektu-
sokat a holland és a német teljesen máshogy fejezi ki, mint a finn. Így termé-
szetesen a német és holland anyanyelvűeknek sokkal nehezebb dolguk van a
finn elsajátításakor, mint az észteknek (167–172).
Az ötödik részben (199–343) Spoelman a szövegvizsgálatok után leszűrt
eredményeket osztja meg az olvasókkal. Részletesen leírja, mi jellemzi a par-
titívusz használata tekintetében a különböző anyanyelvű finnül tanulókat.
Megállapítja például, hogy az állítmányi partitívuszok ritkán fordulnak elő az
észteknél, míg a német és a holland tanulóknál gyakoriak. A szerző munkájá-
ban számos szemléletes ábrát találhatunk például a partitívuszi alakok előfor-
dulási gyakoriságáról, a partitívusz használata során vétett hibák gyakorisá-
gáról, a hibák elemzéséről stb.
A hatodik részben (343–371) Spoelman megfogalmazza a tanulságokat,
eredményeket. Ez a rész általános elméleti javaslatokat tartalmaz a finn nyelv
tanítására vonatkozóan. Igazából az ötletet részben Ringbom kutatása adta
Spoelman számára (343): Ringbom azt tanulmányozta az iskolákban, hogyan
teljesítenek a finn és a svéd gyerekek az angol nyelv tanulása során. Az ered-
mények alapján a svédek jobban boldogulnak finn társaiknál és kevesebb hi-
bát vétenek. Ringbom összefoglalta azokat a pozitív hatásokat, amelyeket az
anyanyelv gyakorol a nyelvtanulóra rokon nyelv elsajátítása esetén. Igazából
Spoelman is ugyanezt vizsgálja, csak ő az észt, német, holland nyelveket ta-