Basic HTML Version
S
IPOS
M
ÁRIA
252
a) Az Ob mellékfolyói közül a Szinja mentén beszélt nyelvjárás milyen, csak
rá jellemző vonásokkal rendelkezik? – Elhelyezkedésük miatt a mellékfo-
lyók mentén beszélt változatok körében számos, másutt nem tapasztalható
egyedi vonás alakulhat ki, amint ez a Kazim folyó mentén is tapasztalható
volt (Sipos 2012).
2
b) A tegi nyelvjárásról – amelyet átmenetinek is lehet tartani, de sok tulaj-
donsága a Kazim torkolati dialektusokhoz köti – gondoltakat módosítja-e,
ha északibb változatokkal is összevetjük?
3
c) Az Ob folyó alsó szakaszán beszélt hanti nyelvjárások esetében mennyi-
ben figyelhető meg az ilyen geolingvisztikai adottságok esetében várható
nyelvjárási folytonosság, illetve milyen nyelvi területeken mutatkoznak
meg a szomszédos alnyelvjárások közötti eltérések.
Az északi hanti nyelvjárások hasonlósága és különbözősége
A hanti nyelvjárások eltéréseiről eléggé egyöntetűen szoktak nyilatkozni
az osztjakológiai munkák: szinte felesleges elismételni, hogy három nagy
nyelvjárás(csoport) van (keleti, déli, északi); köztük könnyen listázhatók az
eltérések (pl. esetszám, időjelek stb.); a három nagy nyelvjáráscsoporton be-
lül azonban nincsenek nagy különbségek; közöttük átmeneti nyelvjárások
vannak (pl. Honti 1984: 13–14); a nyelvjáráscsoportok elhatárolását elsősor-
ban a morfológiában fellehető különbségek alkotják (Rédei 1965: 4) – bár
Honti a többi nyelvi szintet is említi e tekintetben (Honti 1988: 174). A kazi-
mi és a legészakibb obdorszki között beszélt nyelvjárások alig különböznek
egymástól (Honti 1988: 174). Nem egységes a szakirodalomban, hogy e nyelv-
2
A felső és középső kazimi az alábbiakban tér el az Ob menti nyelvjárásoktól (illetve
részben egymástól): (1) a CxLoc tőhöz való kapcsolódásának módja; (2) nazális + szi-
biláns kapcsolat egyszerűsödése, ha a rákövetkező szó magánhangzó kezdetű ; (3) a
szibilánsra végződő igetövek speciális infinitivusa; (4)
š és ś
tövű igékben e szibilánsok
t-
vé és
ť-
vé változása
>
előtt; (5) a személyes névmások
t
-accusativusa. (Sipos 2012:
188–190).
3
A kazimi változatok sajátságait a korábbiakban összegeztem (Sipos 2012), rámutatva
egyebek között arra, hogy e változatok több tekintetben különböznek egymástól is, il-
letve hogy amennyiben a torkolati falvak nyelvjárásait kaziminak tartjuk, akkor a tegit
is helyesebb ide sorolni, mint a berjozovi és suriskári irány felé átmenetinek tartani. A
Kazim folyó felső és középső folyása mentén beszélt változatok a legteljesebb mérték-
ben igazolják azt a dialektológiai megfigyelést, hogy a (viszonylagosan) peremhelyzet-
ben levő, a többi változattal kevesebb kapcsolatot tartó nyelvjárás számos, a centrális
helyzetűektől eltérő vonást mutatnak fel – akár innovációk, akár megőrzött régiségek
okán.