Basic HTML Version
I
N MEMORIAM
391
tativen Standpunkt aus mit besonderer Berücksichtigung des Inari- und Skol
-
talappischen. Lautgeschichtliche Untersuchung
(MSFOu 79, Helsinki).
A világháború mindenütt, így Finnországban is visszavetette a tudományos
kutatásokat. A hadifogolytáborokban viszont mégis sikerült finnugor anyanyel-
vi informátorokkal dolgozni, így Itkonen is mordvin emberektől tanulhatott.
Részben ennek folyománya volt a következő tanulmánysorozata:
Zur Frage
nach der Entwicklung des Vokalismus der ersten Silbe in den finnisch-ugri
-
schen Sprachen, insbesondere im Mordwinischen
(FUF 29 [1946] 222–337),
valamint a
Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Tscheremissi
-
schen und in den permischen Sprachen
(FUF 31 [1954] 149–345). Kutatásai-
nak eredményét – minden más kortársnyelvészhez hasonlóan – finnül is publi-
kálta:
Suomalais-ugrilaisen kantakielen äänne- ja muotorakenteesta
(Virittäjä
61 [1957] 1–23), valamint
Suomalais-ugrilaisen kielen- ja historiantutkimuk
-
sen alalta
(Tietolipas 20. Helsinki 1961). Tudományos eredményeinek kö-
szönhetően 1950-től 1963-ig tevékenykedett professzorként a Helsinki Egye-
temen.
Erkki Itkonent családi gyökerei Lappföldhöz, a lapp nyelvhez és kultúrához
kötötték. Inariban szolgáló lelkészcsalád sarja volt, legidősebb testvére T. I. It-
konen is pap volt. Ő szerkesztette a kétkötetes koltta és kolai lapp szótárat.
(Ugyancsak jeles nyelvész lett Terho Itkonen, aki T. I. Itkonen fia, így Erkki It-
konen unokaöccse volt.) Érdeklődése a lapp nyelv felé vonzotta. Tankönyvet
tett közzé az északi lapp irodalmi nyelvről:
Lappische Chrestomathie mit
grammatikalischem Abriss und Wörterverzeichnis
(1960) és másfél évtieden
át főszerkesztője volt a
Sabmelaš
című kulturális újságnak, amelyben egy-egy
rövid tudósítás inari nyelvjárásban is megjelent. „Anyanyelvjárásának” szótá-
rát – Raija Bartens és Lea Laitinen közreműködésével – három kötetben adta
közre:
Inarilappisches Wörterbuch
(Helsinki 1986–1989).
Itkonen emlékezetes, nagy sikerű előadássorozatot tartott az érdeklődő
egyetemi hallgatóknak. Ennek termése a
Kieli ja sen tutkimus
(Helsinki 1966)
lett.
A 60-as években kiújult az ún. vokalizmusvita, amely Wolfgang Steinitz és
Erkki Itkonen magánhangzó-rekonstrukcióit vette górcső alá. Ennek összefog-
lalását egy hamburgi szimpóziumon adta meg a tudós:
Zur Wertung der fin
-
nisch-ugrischen Lautforschung
(UAJb 41 [1969] 76–111.) A vita Itkonen és
magyar kritikusai között végül kompromisszummal végződött.
Y. H. Toivonen indította el a finn nyelv etimológiai szótárának munkálatait.
A második kötettől kezdve mindvégig már Erkki Itkonen irányította a szótár-
sorozat szerkesztését:
Suomen kielen etymologinen sanakirja II–VI
(1958,
1962, 1969, 1975, 1978). A mindennapos robotmunkát – munkatársaival (Au-