Basic HTML Version
I
N HONOREM
367
Honti László 70 éves
Honti László, az MTA rendes tagja a magyarországi finnugrisztikának ma
már „number 1, grand old man”-je 1943. augusztus 27-én született. Régen és
ma balatongyörökinek vallja magát, és a szakma is így véli. Az ELTE hallga-
tójaként 1966-ban a finnországi Turkuban tölthetett ösztöndíjasként egy tan-
évet. Itt kötött barátságot Matti Liimolával, a vogul nyelv legnagyobb kutató-
jával. Szerencsésen összecsendült az érdeklődési körük, hiszen Honti is ezzel
foglalkozott. A bölcsészdoktori fokozatot 1970-ben szerezte meg (megjelent:
System der paradigmatischen Suffixmorpheme des wogulischen Dialektes an
der Tawda,
AK, Bp. 1975). Üstökösként ívelt föl pályája, melynek fontos ál-
lomása volt a komoly filológiai munkával és apparátussal megvédett kandi-
dátusi disszertációja (megjelent:
Geschichte des obugrischen Vokalismus der
ersten Silbe.
Bibliotheca Uralica 6. AK, Bp. 1982). Közben kiadott egy észa-
ki osztják nyelvemléket
(Nordostjakisches Wörterverzeichnis gesammelt von
P. Popov, I. Rosljakov und V. Bartenev.
Studia Uralo-altaica 16. Szeged
1982). Kutatási eredményeit tankönyv formájában is közreadta a finnugor
nyelvek kresztomátia-sorozatában (
Chrestomathia Ostiacica.
Bp. 1984). Az
üstökös tovább szárnyalt az akadémiai doktori címig (
Die Grundzahlwörter
der uralischen Sprachen.
Biblotheca Uralica 11. AK. Bp. 1993). Az obi-ugor
vokalizmustól már csak egy lépés volt a konszonantizmushoz
(Az obi-ugor
konszonantizmus története.
Studia Uralo-Altaica. Supplementum 9. Szeged
1999), majd az
Az ugor alapnyelv kérdéséhez
(Budapesti Finnugor Füzetek 7.
Bp. 1997).
Ennyit jegyeztem föl Honti László nyelvészpályájának legfontosabb állo-
másairól. Már nem is említem több száz, magasan jegyzett folyóiratban meg-
jelentetett tanulmányát és recenzióját.
Kutatói pályájának kezdete óta foglalkoztatja és irritálja tudománysza-
kunk, a finnugrisztika elleni antipátia, amely érthetetlen módon amőbaként
terjed a közvéleményben. A dilettánsok („alternatívok”) ellenében több ta-
nulmányában fejtett ki kritikát, legutóbb egy gyűjteményes kötetben
(A
nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság.
Tinta
Könyvkiadó, Bp. 2010); az utóbbit külön monográfiává bővítette (
Anyanyel-
vünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tények és vágyak.
Tinta
Könyvkiadó, Bp. 2012). Honti László legutóbbi műve nem csupán korábbi
írásainak ismétlése, hanem a kérdés új szempontok szerinti szinopszisa. Ér-
dekes és tanulságos olvasmány mindenkinek (szakembereknek és műkedve-
lőknek egyaránt), aki anyanyelvünk eredete és múltja iránt őszintén érdeklő-
dik.