Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
356
A szövegértés/szókincs részt a zölddel jelölt grammatika követi. A könyv
első részéhez hűen, itt is világosan, pontosan magyarázzák az amúgy bonyolult
finn nyelvtant, minden esetben megemlítve a fontosabb kivételeket. A nyelv-
tani részen látszik, hogy a szerzők diákbarát nyelvkönyvet próbáltak szer-
keszteni, nem traktálják feleslegesen idegen nyelvtani kifejezésekkel a nyelv-
tanulókat. Ilyen például a harmadik lecke, amelyben a szerzők nem a kezdő
nyelvtanuló számára talán ijesztően hangzó III. infinitívusz kifejezést hasz-
nálják, hanem megelégszenek az egyszerűbb és befogadhatóbb „ige + -
maan/ -
massa/-masta
”
kifejezéssel. Hasonlóan jó példa a „nesessiivi-rakenne” he-
lyett a
täytyy
-rakenne használata. Ennek ellenére nem értem, hogy a fokválta-
kozást miért nem nevezik nevén, ehelyett a „
k-p-t
vaihtelu” kifejezést hasz-
nálják.
A
Suomen mestari
mindkét részére jellemző, hogy a nehezebb grammati-
kai egységeket szétbontva tanítja. Ilyen módon tárgyalja például a névszótí-
pusokat. Az első könyvből hiányzó tőtípusokat négy leckére bontva mutatja
be. Véleményem szerint ez jó megoldás, hiszen a nyelvkönyv célcsoportja el-
sősorban a bevándorlóréteg, akik igen vegyes iskolázottsági és műveltségi
szinttel rendelkeznek. Viszont a könyv végéről hiányzik egy összefoglaló
táblázat a névszó- és igeragozásról, amelyben rendszerszerűen át lehetne te-
kinteni a problémás eseteket.
Azonban a többes szám tanításával már nem jártak el ilyen körültekintően
a szerzők, ugyanis a hetedik leckében tárgyalják a helyhatározók többes
számú alakjait, majd az utolsó leckébe sűrítik a többes partitívusz és genití-
vusz képzését és használatát, amelyet a melléknévfokozás követ. Vélemé-
nyem szerint nem szerencsés két ilyen nehéz nyelvtani kérdést egy leckében
tárgyalni, hanem már korábban tanítani kellett volna a melléknévfokozást, s a
többes szám képzésére és használatára is nagyobb figyelmet lehetett volna
fordítani, hiszen a finn többes szám alapjában véve nehéz morfológiai
jelenség. Érthetetlen, hogy ha a múlt időt mintegy négy leckében tanítják, akkor
az annál sokkal nehezebb nyelvtani résszel miért nem bántak körültekintőbben?
Ezzel szemben kifejezetten hasznosnak tartom, hogy a szerzők nagy hang-
súlyt fektetnek az ige + vonzat problémakörre, melyet három leckében is ta-
nítanak. Véleményem szerint ez megkönnyíti ezeknek a kifejezéseknek az el-
sajátítását.
A leckék utolsó, egyben leghosszabb része a gyakorló feladatsor, melyet
világoskék színnel különítenek el. Nagyon pozitív tapasztalataim voltak már
a
Suomen mestari 1
esetében is a feladatokat illetően, hiszen rengeteg, sok-
színű, néha játékos gyakorló feladatsoron keresztül segíti elsajátítani az adott
lecke lexikai és grammatikai részeit. Az utolsó lecke után extra feladatok is