Basic HTML Version
T
ÓTH
A
NIKÓ
N
IKOLETT
292
kan reuna(ma), laita, syrjä; alueen laitaosa; taivaan-, ilmanranta; 3. esineen,
vaatekappaleen reuna(osa); 4. seutu, tienoo; maa, maanääri, -kolkka’. Égtáj-
nevekben való használatára l.
pimieranta
’sötét + part = É’,
viluranda
’hideg
+ part = É’;
lämminrandu
’meleg + part = D’. Ez valószínűleg analogikusan
terjedt tovább, ma már olyan szavakban is megfigyelhető, mint pl. de
koilis/
ranta
’hajnal + part = kelet’;
lowna/randa
’délnyugat + part = DNy’. A többi
balti finn nyelv égtájmegnevezései között azonban egyetlen példát sem
találtam a -
ranta
ilyen használatára. Úgy vélem, hasonló jelenség figyelhető
meg az észt -
kaar
’ív’ esetében is (pl.
põhjakaar
’észak’;
hommikukaar, ida-
kaar
’kelet’;
lõunakaar
’dél’;
õhtukaar
,
läänekaar
’nyugat’), ez a (grammati-
kalizálódott) utótag szintén nincs meg a többi balti finn nyelvben.
A
puoli
’oldal’
több balti finn égtájnévben is előfordul: karj.
vilpuaľ
’hideg + oldal = É’,
ľämminpuaľ
’meleg + oldal = D’; fi.
nousema(n)puoli
’felkelő + oldal = K’, lív
uuomõgpuuoľ
’reggeli + oldal = K’; é.
lämmi puul
’meleg + oldal = D’, ve.
päilaskmanpoľ
’naplemente + oldal = Ny’.
Összefoglalás
Az égtájak áttekintése során kiderül, hogy a balti finn nyelvekben az
ÉSZAK
a fő égtáj, erre van a legkevesebb variabilitás. A
pohjoinen
és varián-
sai, összetett szerkezetei kizárólag erre az egyetlen irányra használatosak, el-
lentétben a többi égtájjal. A karjalaiban azonban azt láthatjuk, hogy az
ÉSZAK
megnevezésére több különböző kifejezést is ismernek, ráadásul több olyan
elnevezési módot használnak, amelyek hiányoznak a többi balti finn nyelv-
ből.
A balti finn nyelvekben a déli égtájakra van a legtöbb eltérő kifejezés. A
sokszínűséget valószínűleg a sajátos földrajzi helyzettel lehet magyarázni,
hiszen hozzájuk képest majdnem minden délre van. Ez a tarkaság érvényes a
karjalaira is.
A karjalaiban a K–Ny oppozíció mellett – a balti finn nyelvektől eltérően
– az É–D korreláció is megfigyelhető.