Basic HTML Version
D
EBRECENI
E
GYETEM
F
INNUGOR
N
YELVTUDOMÁNYI
T
ANSZÉK
F
OLIA
U
RALICA
D
EBRECENIENSIA
20.
D
EBRECEN
, 2013
251
Északi hanti: nyelvjárási kontinuum vagy nyelvjáráscsoportok?
S
IPOS
Mária
Bevezetés
A hanti nyelvjárások mai képe sok érdekes megfigyelésre ad alkalmat.
Noha az oroszra való áttérés kétségtelenül a legfontosabb – ha nem is min-
den csoportban egyforma ütemű – tendencia, emellett megfigyelhető a 20.
század eleji-közepi állapotokhoz képest a nyelvjárási jellemzők keveredése
is. A településtörténettől kezdve egészen a presztízsviszonyokig számos oka
van annak, hogy számos mai beszélő nyelvhasználatában az ismert nyelvjárá-
si vonások vegyülése figyelhető meg. A kép értelmezéséhez azonban ponto-
san kell látnunk az eredetinek tekinthető nyelvjárási jellemzők térképét – ha
nem is azt feltételezzük, hogy volt valaha egy mozdulatlan állapot, de a 20.
század közepe előtti helyzet, amikor még az ipartelepítés, a halászó-vadászó
népesség központi településekre költöztetése nem szakította el tömegesen az
embereket eredeti lakóhelyüktől, jó viszonyítási alapnak tűnik.
1
Kizárólag a
korábbi állapottal összevetve lehet megfigyeléseket tenni arról, hogy milyen
szinteken tapasztalhatók engedmények / keveredések egy-egy beszélő nyelv-
változatában, illetve mely nyelvi szinteken tud változásokhoz vezetni egy na-
gyobb presztízsű, esetleg pusztán csak huzamosabb ideig beszélt nyelvjárás.
Erre nézve természetesen vannak már megállapítások a dialektológiai szak-
irodalomban (pl. (Chambers – Trudgill 2005: 97–98). Az északi hanti anyag-
ban erről pl. számos morfonológiai szabály körében lehetne tájékozódni.
Jelen áttekintés nyilvánvalóan akkor nyeri el értelmét, amikor a kevert
nyelvjárási vonásokat felmutató beszédprodukciók leírására kerül majd sor,
de nyelvjárási sajátságok puszta összevetése után is többet tudhatunk meg az
alábbiakról:
1
„A kis falvakat az 50-es években mesterséges nagyközségekbe telepítették. Azóta a
nyelvállapot annyira összekeveredett, hogy hosszasan kell keresgélni az idősebbek közt
a régi falu tájszólását még viszonylag tisztán beszélőket. Szerencsére van néhány évjá-
rat, amelyik a 40-es években már iskolázva volt, de még beletanult a tájszólásába, vagy
később született, de a faluja tovább maradt érintetlen” (Schmidt 2005a: 93).