Page 66 - FUD20

H ONTI LÁSZLÓ
66
put ’tesz, helyez’ igétől; az angol put igének egyébként a középangolban volt
ugyancsak hasonló jelentése: ’to thrust or push’ (Partridge 1978: 538). A
szemmel verés kérdésével kapcsolatban még vö. MNL 4: 638.
A né. werfen ige kapcsán is van megjegyzésem: Ez is hasonló kézmozdu-
latot ír le, mint a schlagen, és ezek jelentése is összefügghet a ’flechten’ je-
lentéssel, vö. „werfen… Da Wörter für »werfen« häufig aus der Bedeutung
»drehen« übertragen werden, ist wohl eine Erweiterung von ig. [= indoger-
manischem] *wer- »drehen« anzusetzen” (Kluge 2002: 984).
Nyilvánvalónak látom, hogy az EWUng Kiss Lajos most következő állás-
foglalásának következtében kapcsolta mégis össze a ’schlagen’ és a ’flech-
ten’ jelentésű igéket; vö. „Kötelet ver. E szókapcsolat igei tagját el szokták
választani az ’üt’ jelentésű ver-től, és vagy ugor kapcsolatokat keresnek hoz-
zá, vagy pedig török, esetleg szláv jövevényszónak tartják… Úgy gondolom,
hogy a kötelet ver…, zsinórt ver, övet ver…, csipkét ver… stb. szókapcsola-
tokban szereplő ver nem különíthető el a ver ’üt’ igétől… Nem tekinthető
ugyanis véletlennek, hogy a ’kötélgyártó’-t más nyelvekben is jelölik olyan
összetétellel, amelynek előtagja ’kötél’ jelentésű főnév, utótagja pedig ’ver,
üt’ alapjelentésű ige származéka… [ebben] talán egy ősi kötélgyártási eljárás
nyelvi nyoma rejlik, mégpedig azé a fonási technikáé, amelynek alkalmazá-
sakor egy-egy – sok fonalból álló – ágat mindig két másik ág fölé vagy közé
»vernek«” (Kiss 1970: 41). Kiss Lajos utal arra, hogy a kötélverés igéjeként
több germán nyelv is ’schlagen’ jelentésűt alkalmaz, de nem állítja azt, hogy
a ma. kötelet ver német hatásra honosodott volna meg nyelvünkben, miként
azt Ligeti (1986: 41) és az EWUng (2: 1620) tette.
A verecs, verecsü és a verecsen nyelvjárási kötélkészítési szakszók (ezek-
ről l. MNL 4: 641, 5: 527, Szinnyei 2003: 2524) igen nagy valószínűséggel a
ver ige származékai (a verecsen téves szláv egyeztetésről [Kálmán 1952] l.
Kniezsa 1974: 780).
2. Régtől fogva motoszkál bennem az a gondolat, hogy ver igénk nem is
megfejthetetlen eredetű, hanem talán az ugor korból való lehet. Etimológiai
szótáraink azt sugallják, hogy a ver régi szó, vö. pl. „Korai előfordulása, je-
lentéseinek nagy száma, kiterjedt családja arra utal, hogy szókincsünk ősi ré-
tegéhez tartozik, bár megfelelő rokon nyelvi szót nem tudunk kimutatni”
(TESz 3: 1115–1116), „Die frühen Belege bzw die zahlreichen Bed[eutun-
gen] und Abl[eitungen] dürften darauf hinweisen, daß es ein altes W[ort] im
Ung[arischen] ist” (EWUng 2: 1620).
Szerintem a következő obi-ugor szópárral áll rokonságban: osztj. *wer- >
VVj wer-, Trj J wÃr -, DN Ko Kaz O wer- ’machen’, VVj wer Trj J wÃr, DN