Page 64 - FUD20

Basic HTML Version

H
ONTI
L
ÁSZLÓ
64
a FU ’nähen’ veláris hangrendű volt: *
worke-
, miként mai képviselői is azok:
cser.
wurγe-
, votj.
vur-
, zürj.
vur-
, ma.
varr-
, az idézett obi-ugor ’machen’ je-
lentésű igék viszont palatális hangrendűek (UEW 1: 585). Korenchy (1972:
80–81) – Collinder (FUV 139–140) nyomán – az obi-ugor igéket iráni forrás-
ból magyarázza (óiráni
*varz-
/?
*värz-
’machen’), és ő is felsorolja az indo-
európai szócsalád Collinder közölte tagjait. Az idetartozó indoeurópai adatok
szinte teljes sora az általam elérhető indoeuropaisztikai etimológiai szótárak-
ban így fest: görög
ργασία,
örmény
gorc,
gorcem,
svéd
verk,
angol
work,
holland
werk,
német
Werk,
aveszta
vərəzya-,
varəz-
’work, labor, toil’ (Buck
1949: 538–539; még vö. Walde – Pokorny 1930: 290, Pokorny 1959: 1168,
Mann 1984–1987: 1518).
Bárczi Géza (SzófSz 335) a közben ismertté vált véleményeket akként
összegezte, hogy
ver
igénk eredete bizonytalan. Finnugor magyarázata,
amelynek során az osztj.
wareskel-
’vereget’, a zürj.
vart-
’üt, csépel, döngöl’
stb. szavakkal boronálták össze az elődök, nagyon kétes értékű. Ezen északi
osztják
²
àrəskə-,
²
àraskə-, vàraskə-
’(meg)csap, megvereget’ igét Kara
(1911–1912: 234) vonta ide, valójában azonban tévesen, hiszen a ’machen’
jelentésű osztják ige a szurguti nyelvjáráscsoport kivételével mindenütt
wer-
hangalakú, tehát a vokalizmus miatt nem kapcsolható össze az északi
²
àrəskə-
stb. hangalakú igével, valamint az osztj.
wer-
igének vogul és magyar megfe-
lelőjével sem. A DEWOS (1627) nem is tesz említést erről a Karától szárma-
zó egyeztetésről, okkal.
A zürjén
vart-
’schlagen, dreschen, stampfen’ igét Budenz egyeztette el-
sőként
ver
igénkkel (MUSz 573–574). Itkonen (1954: 159) – nyilván Setälä
(1894: 280, 1900: 15) és Kalima (1929: 133) nyomán – a zürj.
vart
- igét a
finn
vartta
,
varsta
’Dreschflegel; cséphadaró’ szóhoz kapcsolta két kérdőjel-
lel; a legfrissebb finn etimológiai szótár is ekképpen foglalt állást (SSA 3:
413, l.
varsta
alatt), de a magyar
ver
természetesen nem szerepel a szócikk-
ben; a KESK (47)
вартны
’молотить’ szócikke ugyancsak nem említi meg
a magyar szót, a zürjén szónak az esetleges finnségi kapcsolatáról pedig igen
óvatosan szól.
Munkácsi (1906) amellett érvelt, hogy
ver
igénk ’flechten’ jelentésben
törökségi eredetű, vö. tö.
ör
-,
ür
- ’id.’.
Biztosra veszem, hogy Róna-Tas András következő vélekedése kínálja a
megoldást: „I am inclined that the H[ungarian]
ver
-
1
[to plait] results fr[om]
a secondary split in the semantics” (Róna-Tas – Berta 2011: 1003), márpedig
itt a
ver
-
2
’to beat’ (Róna-Tas – Berta 2011: 1237) az elsődleges ige.
A TESz szerint: a „
ver
1
’ütlegel; prügeln | ütésekkel büntet; schlagen’ …
Finnugor egyeztetése, valamint törökből való származtatása téves” (TESz 3: