Page 57 - FUD20

Basic HTML Version

A
MANYSI IRODALMI NYELV ÁTÍRÁSÁNAK KÉRDÉSEI
57
lamiféle megoldást találni: pl. a címlapon az
Uçpedgiz
’Állami Pedagógiai
Könyvkiadó’ rövidítés (< or.
Учпедгиз kb.
’Állami tankönyvkiadó’);
burzuj
(< or.
буржуй
’burzsuj’);
Kabir, Vladimir
(személynevek). Leningrád neve
előfordul
Leningrat
és
Leningrad
formában is. Habár az oroszban a szó vé-
gén nem releváns a zöngés–zöngétlen oppozíció, mégis szerencsésebb lett
volna következetesen jelölni ezt a városnevet.
Összefoglalva: látható, hogy bár sok a következetlenség, mégis ígéretes
kísérletnek számít ez a tankönyv és „kortársai” is az irodalmi átírás kialakítá-
sában. Kár, hogy a reform félbeszakadt.
2.2. Cirill betűs kiadványok 1937 után
2.2.1. A magánhangzók hosszúsága jelöletlen
A manysiban a hosszúságnak jelentés megkülönböztető szerepe van. Ba-
langyin és Vahruseva 1957-es
Мансийский язык
című munkájukban megfo-
galmazta, hogy komolyabb nyelvészeti szövegekben szükséges lenne a ma-
gánhangzók rövid–hosszú megkülönböztetése; ennek bizonyítására még mi-
nimálpárokat is felsoroltak:
сав
’liget’ ~
сāв
’sok’;
mур
’tó’ ~
m
û
р
’torok,
hang’. Azt viszont már nem vállalhatták fel, hogy írásrendszerükben is megje-
lentessék őket. Pár hosszú magánhangzó előfordul ugyan a táblázatukban (1957:
20), de csak zárójelben:
y (
û
), o (ō), a (ā), и, э.
(A rendszer része még a
ы
, amit
ők felső nyelvállásúként tüntetnek fel, valahol a palatális és veláris magán-
hangzók között.) 1958-as szótárukban szintén csak rövid betűk szerepelnek.
Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a nagy vogul költő, Juvan Seszta-
lov 1958-as
Mākem at
[Макем ат] ’Földem illata’ című verseskötetében még
nem jelölte a magánhangzók hosszúságát, pl.
k
acынг
=
kās
ü
ŋ
’minden’,
moли
=
tōli
’olvad’,
эрыг = ēr
Ï
γ
’ének’,
mэг
=
tēγ
’eszik’.
2.2.2. A magánhangzók hosszúságának jelölése
Miután belátták a magánhangzó-hosszúság jelölésének fontosságát és nél-
külözhetetlen voltát, elkezdték ezt írásban is alkalmazni. Ez a gyakorlat las-
san, fokozatosan terjedt el az irodalmi nyelvben. Sesztalov, aki – mint láttuk –
1958-as verseskötetében még nem jelölte a hosszúságot, 1984-es eposzában
(
Нюлы
]
рыг
’Eskü ének’) már igen. Az általa használt magánhangzók rend-
szere így kibővült:
a
(
/
),
ā (
/
),
o
(
\
),
o
(
\
),
u
(
[
),
u
(
[
),
]
(
]
),
e
(
e
),
i
(
i
),
y
(
y
).
Ahol etimológiailag
ü
szerepelne, általában
ы
(
лāты
â
=
lāt
ü
η
’szó, be-
széd’),
a
(
мāал
=
ü
l
’földdel’),
и
(palatális
j
után:
û
йил = ūj
ü
l
’állattal’)
vagy
у
(labiális mássalhangzók előtt: (
Тōрум
=
Tōr
ü
m
’Isten’) áll helyette.