Basic HTML Version
E
NDRESZ
B
RIGITTA
50
ben. Reguly önmaga alakított ki a helyszínen (1843–44) átírási metódust, de
hazatérvén a gyűjtését már nem tudta lefordítani és kiadni. E kéziratos anyag
megfejtésére Hunfalvy Pál biztatására Munkácsi Bernát vállalkozott. Az ő
expedíciója idején (1888–89) a Szoszvától kissé délebbre, a Lozva felső fo-
lyásánál is e nyelvjáráscsoportba tartozó vogul népesség lakott. Munkácsi ezt
a csoportot északi (É) és felső-lozvai (FL) névvel illette. Munkácsi maga is
kidolgozott egy fonetikus átírási rendszert. Kannisto gyűjtőútja (1901–05) előtt
viszont már megszületett a Setälä-féle egységes finnugor transzkripció,
amely mellékjelek segítségével a beszélt nyelv igen aprólékos, fonetikus leírását
tette lehetővé. (Vö. pl. Kálmán 1976: 14–15; Munkácsi – Kálmán 1986: 15–18.)
A későbbi kutatók (Wolfgang Steinitz 1944, Kálmán 1976, Honti 1982) már
e fonémaelmélet alapján vázolták fel a vogul nyelv hangrendszerét.
A manysi fonémák rendszere kirajzolódik a tudományos átírások alapján,
azonban az irodalmi nyelv kialakítása gyakorlati problémák megoldására sar-
kallta és sarkallja ma is a nyelvészeket. Ma már szerencsére vogul anyanyel-
vű kutatók és fordítók is részt vesznek a munkálatokban.
1.1.
Munkácsi Bernát szótári anyaga, Kálmán Béla szerkesztői munkája
révén végül 1986-ban látott napvilágot. Kálmán a
Wogulisches Wörterbuch
előszavában részletesen leírja Munkácsi átírásának jellemzőit (1986: 16–18).
Munkácsi idején a fonéma fogalma még ismeretlen volt és a fonetikus írás
sem fejlődött ki, így gyűjtései során még Setälä finnugor átírási rendszerét
sem ismerhette. Népköltési gyűjteményének szövegeit a helyszíni leírásnak
megfelelően tette közzé, mert utólag már nem vállalta az egységes fonetikus
átírás alkalmazását. Kannisto rendszeréhez képest talán egyszerűnek tűnhet
lejegyzési módszere, azonban saját korában ez volt a legpontosabb és legkor-
szerűbb eljárás. A magánhangzó-rendszer kapcsán megemlítendő, hogy
Munkácsi jelölte a hangsúlyokat, valamint a fakultatív és kombinatorikus va-
riánsokat is. Különbséget tett a hosszú–rövid magánhangzók között, olykor
azonban ingadozások tapasztalhatók (például a ’hal’ jelentésű szó néhol
χul
,
máshol
χūl
alakú). A zártabb
e
és a redukált
ü
hangot egyaránt
ė
betűvel
jelölte. A labializált palatovelárisokat
χw ~ khw
, illetve
kw
betűkapcsolattal
írta le. A
γ
jelölése kezdetben ingadozott nála: használt
γ
,
gh
és
g
betűt is. A
j
-t olykor
i
-vel jelölte. Az
l
mellett pedig feltüntetett egy hátrább képzett late-
rálist is
(л)
(vö. Munkácsi – Kálmán 1986).
1.2.
Kannisto öt évet tölthetett Vogulföldön 1901 és 1906 között. Mun-
kácsinál sokkal jártasabb volt a fonetikában, rendszere ezért már lényegesen
pontosabb és aprólékosabb. A
Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Sil
-
be
című munkájának bevezetőjében elkülöníti az egyes nyelvjárásokat, illetve