Page 41 - FUD20

Basic HTML Version

A
FINN HELYESÍRÁS FEJLŐDÉSE A
XVI–XVII.
SZÁZADBAN
41
2. Az 1642-es Biblia helyesírása
Az első teljes bibliafordítás elkészülte a helyesírás fejlődésére is jelentős
hatást gyakorolt. A fordítók több esetben az agricolai hagyományokat is kö-
vették, de emellett nagymértékben törekedtek arra, hogy egy betű egy hangot
jelöljön. Az ortográfiát jelentősen befolyásoló másik mű ekkortájt Jonas Rau-
mannus
Manuale Finnonicum
-a volt. Ezt többen olvasták, mint a nehezen
megszerezhető Bibliát. Ezek után sokáig nem változott a helyesírás, csak az
1700-as évek végén kezdtek újra foglalkozni vele, ekkor elsősorban Antti Li-
zelius fordított figyelmet rá (Lehikoinen ─ Kiuru 2009: 70–71).
A
mássalhangzók
jelölése sok változáson ment át Agricola óta, de voltak
olyanok, amelyeknek a jelölése hamar megszilárdult (például:
l, r, j, h
).
Csak néhány fonémát jelöltek többféleképpen helyzetüktől függően, így
például a [k] jele magas magánhangzó előtt
k,
mély magánhangzó előtt
c,
gemináltan
ck,
de gyenge fokban
g
(vagy nem is jelölték). A
q
használata
megszűnt. A [δ]
zöngés spiránst
d
-nek írták. A [θθ] hangot
dz
betűkapcsolat-
tal jelölték:
idze
= itse,
cudzutan
= kutsutaan,
ylidze
= ylitse. A [v] hangot
v
-
vel vagy
w-
vel (
hywäksi
= hyväksi,
jocapäiwäisixi
= jokapäiväisiksi)
,
az [s]-t
s
vagy
Ð
betűvel, a [ks]
hangkapcsolatot
x-
szel írták. Nazális vonalakat az
1600-as években már nem használtak (Häkkinen 1994: 177; Ikola 1984: 126–
129; Lehikoinen – Kiuru 2009: 70).
Bizonyos mássalhangzó-kapcsolatok kiejtése és lejegyzése még az Agri-
cola utáni időszakban sem szilárdult meg teljesen. A likvidákat és nazáliso-
kat követő [p], [t], [k] hangokat az 1642-es szövegben általában még zöngés
zárhangokként tüntették fel (
waldacunda =
valtakunta,
andexi =
anteeksi,
syndim =
syntimme,
hengi
= henki,
ombi =
ompi), de van példa másfajta je-
lölésre is:
kynttilän, kamppaus, polttaa
(ezek már a mai alakokkal egyeznek
meg). Az [rt] hangkapcsolatból a fokváltakozás során általában
lett és nem
rr, mint ahogyan ma: virta : wirdhat
(ma:
virta : virrat
). A
ht
kapcsolat még
nem fokváltakozott:
tahtoa : tactot
(ma:
tahdot
) (Häkkinen 1994: 171–172;
Lehikoinen – Kiuru 2009: 70–71; Rapola 1966: 38).
A
magánhangzók
lejegyzése erre az időszakra viszonylag logikussá vált.
Az [a], [o], [u], [ö], [y] hangok önállóan előfordulva a maihoz hasonló mó-
don jelentek meg. Az [e] és [ä] fonémák jelölése elkülönült (
neljäldä = nel-
jältä, äreldä = ääreltä, näemme = näemme
), s elvált egymástól az [i] és [j],
illetve az [u] és [v] hangok jelölése is. A hosszú [i]
-
t azonban továbbra is
ij
kapcsolattal jelölték (
wijpymän
= viipymän,
sijnä
= siinä).