Basic HTML Version
I
N MEMORIAM
396
dolgozott ugyanitt.
Nyirkos István nyelvészpályafutása első lépéseit a dialektológia területén
tette meg. Ennek fontos állomása
Az abaúji nyelvjárás magánhangzó-rend-
szere
c. disszertációja, amellyel az egyetemi doktori címet nyerte el 1961-ben.
A nyelvjárások szeretetteljes kutatása élete végéig megmaradt, még a 80. élet-
évéhez közeledve is fáradhatatlanul szervezte a gyűjtéseket, s adta át óriási ta-
pasztalatát hallgatóinak.
Munkásságának súlypontja a hetvenes évektől alapvetően a hangtörténet
lett. Sokunk meghatározó egyetemi előadása volt az ő nyelvtörténeti kurzusa
(elsőéves koromban – néhány hasonszőrű társammal együtt – meglepve ta-
pasztaltam, hogy a nyelvészet is lehet érdekes, izgalmas tudományterület).
Kandidátusi értekezése
Az inetimologikus mássalhangzók a magyarban
(1984,
megjelent 1987), nagydoktori diszertációja pedig
Az inetimologikus magán-
hangzók a magyarban
(1993, megj. 1995), s e témában rengeteg tanulmányt
is publikált. Emellett természetesen a magyar nyelvészet számos más területé-
re is elkalandozott: foglalkozott névtannal, szótörténettel, etimológiai kérdé-
sekkel, az összetett szavakkal, a kontaminációval, a pleonazmussal, a szóhasa-
dással, sőt, írt a rím természetéről is.
Finnországgal hamar „eljegyezte magát”. 1962 és 1967 között lektorként
dolgozott Helsinkiben. Itt jegyzem meg, hogy – futballhasonlattal élve – a deb-
receni „idegenlégiósok” meghatározó szerepet töltöttek be a finnországi ma-
gyaroktatásban: Nyirkos után Helsinkiben lektorkodott 1969 és 1975 között
Keresztes László, aki 1981–84-ben Jyväskyläben is dolgozott. Ugyanitt volt
lektor Kiss Antal (1975–81 és 1984–85), Kornyáné Szoboszlay Ágnes (1985–
89), S. Varga Pál (1989–92), Maticsák Sándor (1992–96), Szabó Ágnes
(1999–2002), Pasztercsák Ágnes (2002–5), Fábián Orsolya (2005–7) és Dus-
noki Gergely (2007–11). A „hőskorban” Turkuban lektorkodott Jakab László,
1966 és 1970 között.
De kanyarodjunk vissza Nyirkos finnországi éveihez! Hoffmann István ek-
képpen vall 2003-as köszöntőjében: „Először 1973-ban még egyetemistaként
jártam Finnországban. Ott az a benyomás alakult ki bennem, hogy szinte min-
den finn ismeri és kedveli Nyirkos tanár urat. Aki csak megtudta ugyanis ró-
lam, hogy magyar vagyok, szinte rögtön azt tudakolta tőlem: ismerem-e Nyir-
kos Istvánt?” Ez a népszerűség Nyirkos „velejárója” volt élete végéig. Mesé-
lik, nyelvóráin nem ragadt le a tárgyas ragozás nehézségeinek bemutatásánál
és a magyar szórend elemzésénél, hanem országismereti célzattal népdalokat
tanított tanítványainak (és itt említhetjük a jó magyar borok propagálását is).
Kapcsolatteremtő készsége legendásan jó volt, s népszerűségét nyilnvalóan fo-