Basic HTML Version
I
N MEMORIAM
389
késztetett, hogy alaposan felkészüljek az összes tantárgyból. Kezdő tanár korom-
ban mindössze egyszer jött be „hospitálni” egy-egy finn, ill. vogul gyakorlati
órámra. Néhány megjegyzést tett, de úgy látszik, hogy ezek alapján megbízott
tudásomban és módszereimben. Ettől kezdve inkább a publikációkra koncent-
rált. Kiosztotta az ismertetendő munkákat; első és későbbi munkáimat mindig
készséggel és figyelmesen átolvasta. Sohasem sürgetett, szigorúan nem kriti-
zált.
Hallatlan munkabírása volt, de mindig volt ideje arra is, hogy elbeszélges-
sen a kollégákkal. Szívesen látott vendég volt a tanítványok körében is az inté-
zeti rendezvényeken.
Kálmán Béla mellett munkatempót lehetett tanulni. A pontosságot is na-
gyon fontosnak tartotta: arra tanított, hogy a hivatkozásokat és megállapításo-
kat mindig vissza lehessen keresni, és hogy a saját kutatási eredmények megje-
lölését nem kell szégyellni, csak el kell különíteni mások véleményétől. A be-
vált, jó szakirodalmat és kézikönyveket nem kell feltétlenül újakra cserélni. A
kompendiumok helyett szakcikkek és a monográfiák olvasására buzdított; eb-
ből lehetett megtanulni a tudományos munka műhelytitkait. Szívügyének te-
kintette a nyelvészet eredményeinek népszerűsítését.
Az egyetemi munka nem csupán az oktatásból és vizsgáztatásból áll. Mel-
lette kell tudományos munkát is végezni. Nagyobb terhet jelent azonban a tan-
széki adminisztráció. Professzor úr szép lassan átengedte nekem a gyakorlati
tanszékvezetés kétes dicsőségét. Jöttek innen-onnan leiratok (rektor, dékán,
minisztérium). Egyre inkább rám bízta ezek megválaszolását. Bevezetett a hi-
vatalos „szíveskedjék”-levelezés stílusába, úgyhogy rövidesen változtatás nél-
kül minden fogalmazványomat aláírta. Együttműködésünk zökkenőmentes lett
ebből a szempontból. Különben rengeteget utazott: tagja volt számos bizott-
ságnak, bírálója kandidátusi és doktori értekezéseknek; elnöke a MNyT finn-
ugor szakosztályának. Külföldi egyetemeken is szívesen látták. Minthogy jól
sikerült a munkamegosztást megszerveznünk, hol ő, hol én töltöttünk hosz-
szabb időt távol a tanszéktől. Az ügyintézés, az oktatás és a tudományos terv-
munka szép lassan folyt. Ilyenkor váltottunk egy-egy rövid levelet is.
A legimpozánsabb munkája a vogul szótár volt (Munkácsi – Kálmán,
Wo-
gulisches Wörterbuch.
AK, Bp. 1986), amelynek munkálataiban többedma-
gammal (Kiss Antal, A. Molnár Ferenc, Kocsány Piroska, A. Kövesi Magda)
az adatgyűjtéstől kezdve részt vettem, két betű nyers kéziratát is megírtam,
korrektúráztam a kéziratot csaknem a szótár megjelenéséig. A tőle kapott
szótárat így dedikálta: „Barátsággal és köszönettel az együttműködésért.”
Összességében kellemes emlékeim maradtak róla. Az akkori három debre-
ceni vezető oktató (Papp István, A. Kövesi Magda és Kálmán Béla) jól kiegé-