Page 386 - FUD20

Basic HTML Version

I
N MEMORIAM
386
jelentkeztek. [A vogul rokonokról középiskolai történelem tanárunk ugyan me-
sélt – mint később kiderült – Zsirai Miklós
Finnugor rokonságunk (
1937) cí-
mű monográfiája alapján, és illusztrálta is a nyelvrokonságot egy iskolai tan-
könyv címével, amelyet felírt a táblára:
Vet amp tałet huł
’öt eb halat húz’.]
Egyik tanárunk ezért újra bejött, és Kálmán Béla professzor vogul kurzusára
úgy toborzott további hallgatókat, hogy felmutatta Papp István
Finn nyelv-
könyv
ét (Tanuljunk nyelveket! Tankönyvkiadó, Bp. 1957, több mint 300 ol-
dal), továbbá Kálmán Béla
Manysi nyelvkönyv
ét (Tankönyvkiadó, Bp. 1953;
kb. 60 oldal). – A finn nyelvi stúdiumok abszolválása után a II. évben néhány
elszánt hallgatóval együtt ajánlott tárgyként felvettem a vogult is. [Ekkor rövi-
desen kiderült, hogy a középiskolában elsajátított vogul könyv címe osztják
volt! Ráadásult a
huł
jelentése nem ’húz’ volt, hanem ’hal’, a
tałet
pedig nem
’halat’, hanem ’visz, húz’.]
Második évben professzor úr finnugor összehasonlító nyelvészetet adott elő
Sz. Kispál Magdolna egyetemi jegyzete alapján, amely már akkor is elavultnak
számított. A fokváltakozás-elmélet revideálásra szorult, bár a finnek még az
1962–63. tanévben is csak óvatosan fejezték ki kételyeiket a nagy tekintélyű E.
N. Setälä nézeteiről. – Az őszi félévben így megkezdtem vogul (manysi) nyel-
vi tanulmányaimat Kálmán Béla kis kresztomátiája alapján. A kresztomátia
még a professzor leningrádi útja előtt készült, de az órákon már sokat hallot-
tunk későbbi vogul informátorairól: M. P. Vahruseváról, Je. I. Rombangyeje-
váról, s nem utolsósorban Juvan Sesztalov költészetéről, valamint L. Ty. Kosz-
tyinról, aki szó szerint adta elő a Munkácsi által is feljegyzett esküéneket. (Ké-
sőbb derült ki, hogy ő lett volna nemzetségének a kijelölt „fősámánja”.) Gyűj-
tőútján készült hangfelvételeit recsegő és igen rossz minőségű hangszalagok-
ról hallgattuk. Professzor úrnak élete során sajnos sohasem volt alkalma hely-
színi gyűjtést végezni Vogulföldön... Néhányunkat azonnal bevont a tervezett
vogul nyelvjárási szótár munkálataiba. A szóanyagot még Munkácsi Bernát
gyűjtötte csaknem egy évszázaddal korábban. Akkor még nem sejtettük, hogy
– legalábbis én – egy negyedszázadra köteleztem el magamat.
A II. év tavaszi féléve az alapvizsga ideje volt. Folytattuk a vogult, s egyút-
tal finnugor nyelvészet keretében hallgattunk Zsirai alapján a finnugor népek-
ről. Tankönyvül egy kicsi jegyzet szolgált (
A finnugorság ismertetése.
Tan-
könyvkiadó, Bp. 1952). Ugyanebben a félévben volt egy előadás a magyar
szókészletről Bárczi alapján (
A magyar szókincs eredete.
Tankönyvkiadó, Bp.
1958). Nem volt nehéz jegyzetelni, hiszen hamar rájöttünk, hogy a professzor
az említett tankönyvet vette alapul. A pad alatt kinyitva ceruzával szépen alá-
húztuk azokat a passzusokat és példákat, amelyeket az előadó személyes meg-
jegyzéseivel ellátva hozott föl. Ebből később azt a következtetést vontam le,