Basic HTML Version
I
N MEMORIAM
385
Professzorom, Kálmán Béla
Kálmán Béla tanári portréjának megrajzolásában három fő szakaszt különí-
tek el: 1) a pályakezdést gimnáziumi tanárként, 2) egyetemi tanári tevékenysé-
gét – nagyrészt – tanáromként, majd 3) tanszékvezetői, munkatársi kapcsola-
tunkat.
1.
A pályakezdés
(1938–).
Kálmán Béla 1938-ban szerzett gimnáziumi ta-
nári diplomát. Első munkahelye Budapesten volt, majd – a Felvidék visszaté-
rése után – Érsekújvárra került. Itt kollégája lett Sulán Bélának, tanítványai
között volt Décsy Gyula, aki gimnáziumi éveire így emlékezett vissza: „1938.
november 2. (az első bécsi döntés) után minden magyar lett Újvárott, a gimná-
ziumban is. A szlovák és cseh érzelmű tanárok elmentek Csehországba vagy
északra, helyükbe magyarországiak jöttek. Köztük volt Kálmán Béla, fiatalon
és frissen az Eötvös Kollégiumból s a lovas tartalékos honvéd tüzértiszti isko-
lából. Honvédségi rangja úgy derült ki, hogy Kálmán Béla december 4-én
(Szent Borbála, a tüzérek védőszentjének napján) mindig tüzértiszti (hadna-
gyi) egyenruhában jelent meg óráin, lovagló csizmával a lábán. Talán sarkan-
tyú is volt rajta, de erre nem emlékszem pontosan. Az egyenruha nagyon tet-
szett a lányoknak...” (Décsy 2009: 52). Itt lépett házasságra Farkas Gabriella
tanárral. Tanári pályája a háború miatt meghiúsult; 1943-ban behívták. Éppen
nyelvjárásgyűjtésen volt kollégájával, így a behívót csak késéssel kapta meg.
Emiatt nem került ki a frontvonalra, de Ukrajnában így is hadifogságba esett...
2.
Az egyetemi katedra
(1952–).
Hazatérvén jó néhány év múlva, 1952
őszén kinevezték professzornak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem
Finnugor Nyelvtudományi Tanszékére. Az egyetemi doktori fokozata és addigi
tudományos munkássága alapján kapott kandidátusi címet és lett mai szemmel
fiatalon professzor. Ez a tény részben kárpótolta őt a hadifogságban töltött
évekért.
Magam 1959-ben kerültem a KLTE magyar–latin szakára. Kálmán Béla
neve ismert volt már előttem az akkori középiskolai magyar nyelvtankönyv ré-
vén. Elővéve leckekönyvemet a bejegyzések alapján próbálom felidézni a tu-
dós tanár alakját.
Az első tanévben kellett a magyar szakosoknak felvenni egy rokon nyelvet.
Akkoriban semmivel sem volt több információm a finnekről és a finnugor ro-
konságról, mint akármelyik másik társamnak. Finn és vogul közül lehetett vá-
lasztani, s minthogy a finnekről mégis többet hallottunk, az évfolyam nagy ré-
sze a finn mellett döntött, így barátaimmal együtt én is. Vogulra csak hárman