Basic HTML Version
I
N MEMORIAM
378
lott nizjami osztják nyelvjárásból is sikerült talán még egy utolsó leheletnyi
emléket megörökítenie (Kálmán 1960).
A
Chrestomathia Vogulica
annyiban tudománytörténeti fordulatnak is te-
kinthető, hogy ezzel ő indította útjára az uráli nyelvek ilyen jellegű magyar so-
rozatát: (kronológiai sorrendben) szamojéd (Hajdú 1968, 1982), cseremisz
(Bereczki 1971, 1990), zürjén (Rédei 1978a [magyarul], 1978b [németül]),
osztják (Honti 1984, 1986), lapp (Lakó 1986), mordvin (Keresztes 1990), vot-
ják (Csúcs 1990). Kálmán chrestomathia-sorozata azáltal válik ki a többi ro-
kon nyelv hasonló leírásainak csoportjából, hogy a magyar nyelvű grammatikai
vázlat és fordítás mellett német nyelvű is található, vagyis külföldi egyetemek
segédeszközeként is használható volt. Vogul chrestomathiája angolul is napvi-
lágot látott (Kálmán 1965), talán ennek következményeként jelenhetett meg
ugyancsak a „Uralic and Altaic Series” sorozat további tagjaként az északi
osztják (Rédei 1965), a keleti osztják (Gulya 1966) és a jurák chrestomathia
(Décsy 1966), természetesen szintén grammatikai vázlattal felszerelve.
Kálmán professzort a finnugrisztika etimológusként is számon tartja. E té-
ren minden bizonnyal a vogul nyelv orosz jövevényszavait feldolgozó monog-
ráfiája a legjelentősebb (Kálmán 1961). Egy ifjú kollégával szövetkezve a vo-
gulisztika egyik nagymesterének, Artturi Kannistónak a vogul nyelv tatár jöve-
vényszavairól írott jelentős tanulmányát (Kannisto 1925) értékes adalékokkal
egészítette ki (Kálmán – Berta 1981). Számos etimológiai cikket és hangtörté-
neti tanulmányt is közölt. Ezekben legtöbbnyire ugor, különösen pedig vogul
problémákat tárgyalt. Az 1950-es években volt egy
Obi-ugor szófejtések
című
sorozata (Kálmán 1951, 1952, 1954, 1959b) a Nyelvtudományi Közlemé-
nyekben, amelyet egy közlemény erejéig a
Finnugor szófejtések
követett
ugyanott (Kálmán 1962). Ezekre és egyéb etimológiai írásaira több helyütt hi-
vatkozik az
Uralisches Etymologisches Wörterbuch.
Még megjegyzem, hogy
az etimológiának az olykor humoros oldalát is megmutató népetimológiával is
foglalkozott (Kálmán 1976c).
Az ugor nyelvek közös vonásainak taglalásakor fontos téma az igekötők is-
mertetése. A szakirodalomban erről több megalapozatlan vélekedés olvasható,
amelyek lényege, hogy a magyar igekötőzés az obi-ugor nyelvekétől függetle-
nül, latin, német vagy szláv hatásra alakult ki. Az ugor nyelvek igekötőzése
azonban egészen biztosan ugor kori örökség. Erről Kálmán így nyilatkozott:
„A finnugor nyelvek közül csak az ugor nyelvekben (magyar, vogul, osztják)
és az észtben fejlődtek ki teljesen a ma is eleven igekötőrendszerek. Hogy
miért nem voltak meg az uráli alapnyelvben a igekötők, azt talán az is okozta,
hogy hiányzott az alapnyelvben a prepozíció szófaja. A z u g o r k o r b a n
azért m á r s z á mo l h a t u n k i g e k ö t ő k m e g l é t é v e l , h i s z e n