Basic HTML Version
D
EBRECENI
E
GYETEM
F
INNUGOR
N
YELVTUDOMÁNYI
T
ANSZÉK
F
OLIA
U
RALICA
D
EBRECENIENSIA
20.
D
EBRECEN
, 2013
37
A finn helyesírás fejlődése a XVI–XVII. században
B
ŰDI
Regina
A nyelvek helyesírási rendszerének kialakulása általában hosszú időt vesz
igénybe. Így történt ez a finn nyelv esetében is. A finn írásbeliség a XVI.
század közepén jött létre, helyesírása ekkor még rendkívül következetlen és
zavaros volt. Az Agricola utáni időszakban a nyomtatott művek számának
növekedése a helyesírás egységesítésére való törekvést kényszerítette ki. A
mérföldkövet az 1642-es Biblia megjelenése jelentette: a fordítócsoport igye-
kezett rendet tenni a finn helyesírás rendszerében, de persze még így is ma-
radtak hiányosságok e téren.
Az írott nyelv – és azon belül a helyesírás – kialakulását nagymértékben
segítette a könyvnyomtatás fejlődése. Mivel a nyomdák elsősorban az oktatás
elterjedésével jöttek létre (az oktatás fejlődését és az anyanyelv fontosságát
pedig a reformáció indukálta), ezért Finnországban csak az 1600-as évek ele-
jétől nyomtattak könyveket. Előtte (és még sokáig utána is) Stockholmban,
ill. kisebb mértékben Németországban nyílt lehetőség finn nyelvű irodalmat
megjelentetni. Az idegen nyelvi környezet, a finnül valószínűleg nem tudó
nyomdászok negatívan befolyásolták a finn helyesírás minőségét. (A korszak
nyelvéről l. Häkkinen 1994: 20–24, 37–47, 77–97, 161–180; Koivusalo 1997:
11; Lehikoinen – Kiuru 2009: 61–91, Rapola 1933: 47–95; 1962: 41–70.)
E két évszázad helyesírásáról finnül számos publikáció jelent meg egyete-
mi tankönyvekben és a XVI–XVII. századi szövegekről írott tanulmányok-
ban (bár ezek általában csak az adott szöveg helyesírásáról szólnak). Tanul-
mányomban a magyar közönség számára igyekszem részletes, átfogó képet
adni a jelzett időszak helyesírásáról, annek fejlődéséről. A dolgozat első ré-
szében Agricola korának helyesírásáról írok: először a mássalhangzók, majd
a magánhangzók jelölésével foglalkozom. A második fejezetben ugyanezen
szisztéma szerint elemzem a finn helyesírás történetében később meghatáro-
zóvá vált 1642-es bibliafordítás ortográfiáját. A harmadik egységben olyan
hangok lejegyzésének történetét tárgyalom, amelyek a vizsgált időszakban a
finn hangrendszer teljes jogú tagjai voltak, később azonban kikerültek onnan.