Basic HTML Version
I
N HONOREM
363
Tiit-Rein Viitso 75 éves
Az ünnepelt 1938. március 4-én született, Tallinnban. Viitso a Tartui
Egyetem balti finn nyelvekért felelős professzor emeritusa, mégis ha az ér-
deklődési, kutatási körét kellene meghatároznunk, legegyszerűbben azt
mondhatnánk: minden érdekli, minden formában. Korunk polihisztora máig
aktívan részt vesz az észtországi és a nemzetközi finnugor kutatásban. Tere-
pen végez gyűjtéseket, órákat tart, számos folyóirat szerkesztője és több tár-
saság megbecsült tagja, publikációs listája mind mennyiségében, mind egyes
tételeiben különleges, miközben lelkesen, mit sem csökkenő energiával sétál
szerényen mosolyogva az új Philosophicum folyosóin.
Viitso 1961-ben végzett a Tartui Egyetemen, és még abban az évben pub-
likálta 45 oldalas dolgozatát a vót nyelv egyik nyelvjárásának hangtanáról. A
nyelvjárások vizsgálatában már ekkor megmutatkozó precízsége végigkíséri
pályáját. Ismerői azt szokták mondani, hogy lehetetlen megbecsülni, hány
nyelven beszél és ért. Ennek tükrében annak összeszámlálását, hány nyelv
dialektusát térképezte fel akár hangtani, akár morfológiai vagy lexikológiai
szempontból, jobb meg se kísérelni. Már a publikációs listáján való barango-
lás (tételeinek száma bőven 300 felett jár és folyamatosan bővül) is igazi „tu-
dományos kalandpark”.
1966-os kandidátusi védésén az északi vepsze hangtani kérdései
(Äänis-
vepsa murde väljendustasandi kirjeldus),
majd 1982-es nagydoktori disszer-
tációjában a balti finn nyelvek fonológiai rendszere és annak főbb nyelvtörté-
neti kérdései
(Основные проблемы фонологической структуры прибал
-
тийско-финских языков и ее истории)
foglalkoztatták. A hangtan későbbi
kutatásainak is meghatározó vizsgálati területe, első összehasonlító munká-
jában (1981) az észt, lív, vepsze és vót hangtani jellemzőinek feltérképezése
későbbi munkáinak is alapjául szolgált. Számtalan ismeretterjesztő és sok
tekintetben fontos összefoglaló műben (mint pl. az Abondolo szerkesztette
The Uralic languages
c. munkában) jelentek meg a balti finn nyelveket érin-
tő áttekintő írásai; folyamatosan publikál észt nyelvet vagy kutatástörténetet
előtérbe helyező tanulmányokat, illetve részt vett a balti finn nyelvatlasz, az
Atlas Linguarum Fennicarum I–III.
sorozat írásában és szerkesztésében.
Meg kell említenünk a lívekhez és a lív nyelvhez való viszonyát is. Ez az
eredményekkel és sikerekkel kikövezett ív talán szépen kirajzolódik abban,
hogy az 1981-ben megjelent
Liivi vanasõnad eesti, vadja ja läti vastatega I–II.
kötetekben még/már résztvevőként jelenik meg a kutatásban; 1995-ben ja-
vaslatot tesz a lív helyesírás megreformálására; a teljes mértékben működő
elveket a gyakorlatban is alkalmazza publikációs tevékenysége során, vala-