Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
342
A disszertáció elején egy rövid absztrakt olvasható angolul (3) és finnül
(5), ezt követi egy köszönetnyilvánító, személyesebb hangvételű rész (7–8),
majd a tartalomjegyzék (9–12) és egy rövid bevezető rész (13–16). Ha a be-
vezető és az összefoglaló fejezetet nem számoljuk bele a nagyobb egységek-
be, öt nagy témakörre oszlik a dolgozat.
A szerző az első részben általánosságban ír a partitívuszról (17–103).
Részletesen bemutatja a finn, valamint az észt, német és holland nyelv eset-
rendszerét. Olvashatunk a finn partitívuszi terminus kialakulásának, alakulá-
sának történetéről. Ezenkívül külön ír azokról a példákról, amikor a partití-
vusz alanyi, tárgyi vagy állítmányi szerepet tölt be. Ezután jellemzi az ilyen
példákban fellelhető hasonlóságokat és különbségeket az egyes nyelvek vo-
natkozásában. Például az állítmányi partitívusz egyik típusát alkotják az
olyan típusú mondatok, amelyekben a létige mellett a névszó partitívuszban
áll:
hän on suurta sukua
’népes családból származik’. Ez a szerkezet már
régóta ismeretes a finnben. Ugyanez a jelenség megvan például az észtben,
karjalaiban és a vepszében is. Ezzel szemben a disztributív állítmányi partití-
vusz (distributive predicative partitive) csak a finnben van jelen. Helyette az
előbb említett nyelvek egyszerűen alanyesetet alkalmaznak, például: finn
sillä he olivat kalastajia
’ők halászok voltak’, észt
nad olid kalurid,
karjalai
hüö oldih kalastajat
, vepsze
hö oliba kalanikad
(41–42). Az 1540 és 1820
közé eső időszakban, amit a régi írott finn nyelv
(Vanha kirjasuomi)
korsza-
kának neveznek, ez a szerkezet sokkal produktívabb volt, mint a mai modern
finnben. Valószínűleg svéd hatásra alakulhatott ki.
A tárgyi partitívusz lényege, hogy a tárgy partitívuszi esetben áll. E mel-
lett a típus mellett a szerző beszél még egy restriktív (’megszorító’) tárgyról
is (restrictive object), amelyet már sokkal nehezebb megragadni és nem is le-
het pusztán morfológiai eszközökkel megmagyarázni. A megszorító tárgy há-
rom lehetséges módon fejezhető ki a finnben: nominatívuszi, genitívuszi vagy
akkuzatívuszi toldalékkal (a valódi akkuzatívusz csak a személyes névmá-
sokban fordul elő). Ha egy magyar anyanyelvű diák finnül tanul, teljes tárgy-
ról beszélünk neki, és azt tanítjuk, hogy ha a tárgy egészére vonatkozik a meg-
állapításunk, akkor az adott tárgy nem partitívuszi esetbe kerül, hanem akku-
zatívuszba. Valójában sokszor igen bonyolult annak eldöntése, akkuzatívuszt
vagy partitívuszt kell-e használni. A régebbi nyelvtanokban (például Karlsson,
Hakulinen stb. könyveiben) még használták az akkuzatívuszi tárgy (accusative
object) kifejezést is. Mára inkább a teljes tárgy (total object) elnevezés terjedt
el a finn szakirodalomban az Iso Suomen Kielioppi jóvoltából (43–45).
A finnben az alany szerepét leggyakrabban a nominatívusz tölti be, amely
egyeztetve van az igével, de ezen kívül a partitívuszt is találhatjuk ebben a