Basic HTML Version
I
SMERTETÉSEK
– R
EZENSIONEN
– R
EVIEWS
– K
ATSAUKSIA
– Р
ЕЦЕНЗИИ
336
Jääskeläinen az imitatív szavakat élő és nem élő csoportokra osztja. Az el-
ső csoportba sorolja például az állati hangutánzó szavakat (meglátása szerint
ezek a nem élőtől eltérőn viselkednek, például az állatok hangjai erősen ha-
sonlítanak az emberi kommunikációra és valami akaratlagosat fejeznek ki).
Dolgozatában a szerző a nem élő hangutánzókat (pl. (
naps
’kb. klapp/
csatt’
poks
’pukk’,
loiskis
’loccs/platty’,
runts
’reccs’)
vizsgálja részleteseb-
ben, az egyszavasaktól a szószerkezeteken át a több mondatos kontextusban
előfordulókig. Több esetben felhívja a figyelmet az extralingvális jelenségek-
re is, melyek szerves részei a nyelvnek és a hangutánzókkal együtt járnak
(szóban: gesztus, hangszín, hangerősség, hossz; írásban: nagybetű, gondolat-
jel, kötőjel, dőlt betűk, például:
PAM!, -h-r-r-h-r-h-r-r-rrrrrrrrr
). Beszél
olyan hangutánzó szavakról is, melyek nem konkrétan hangot utánoznak, ha-
nem inkább a cselekvés módját, minőségét fejezik ki (
pfhiuuu, sirlsirlsurl
-
surl
).
Szó esik a hangutánzó szavak csoportjának más szófajcsoportokkal való
kapcsolatáról, illetve a mondatban elfoglalt helyükről. Mivel nem ragozzuk
ezeket, a mondatban szerepelhetnek alanyként, tárgyként és állítmányként,
illetve valamilyen más bővítményként (állítmányként való viselkedésre
nehéz példát találni, mert a finnben nincs az angolhoz hasonló jelenség, hogy
a hangutánzó szó változtatás nélkül két szófajcsoportba is beletartozhat, de a
finnben is ugyanabból a tőből képezzük mindegyiket:
nilkka sanoi naks…
’és
akkor a bokája azt mondta, reccs….’,
väänsi keppiä, ja niks naks – se oli
poikki
’megcsavarta a botot és riccs-reccs – eltört’;
metalliliiton Matti
Putkonen, ja naks! Ajatus kostosta on iskenyt kuin johdatettuna
’A fémmun-
kások szakszervezetének Matti Putkonenje, és akkor katt! A bosszú gondola-
ta hatalmába kerítette
.
) A szerző nem pusztán fontosnak a hangutánzók szer-
kezetét mutatja be, hanem funkcióit, használatuk motivációit és a kommuni-
kációban elfoglalt helyüket is elemzi.
A disszertáció második fejezetében az onomatopoézisről, szinesztéziáról,
kifejezőerőről, ikonikusságról szól a szerző (utóbbi nála azt jelenti, hogy
maga a szóalak valamiféle jelentést ábrázol), illetve bemutatja az expresszív
szavak sajátosságait. Ezután a hangszimbolikáról ír. Mielőtt pontosan
definiálná a hangutánzó szó jelentését, végigköveti, milyen irodalmak szü-
lettek erről a finn nyelvészetben majd bemutatja a hangutánzók fokozatos
konvencionalizálódását, a „szelíd és vad” imitatív alakokat (szelídek:
jyskis
=
erős, hangos hang, lehet reccs, dübb, csattanás,
rops =
esőkopogás hangja
,
hau-hau =
vau-vau; vadak
: Fiuu pfhiuuu svhiiiiiuuu!!!!, fsssssssssst phiihihihiih,
fssssssssssst phihihihii, fssssssssssssst phihihihihi
.
)