Basic HTML Version
B
UZGÓ
A
NITA
30
szó esett róla – a 19. század derekán kezdték elfinnesíteni a névanyagot. A
hosszabb, idegenként hangzó
Vilhelmina, Katarina, Helena, Johannes,
Mathias
nevek rövidebb alakjai jobban alkalmazkodtak a finn nyelvhez. A
finnesebbnek hangzó nevek országszerte igen hamar nagy népszerűségre
tettek szert, ez a névanyag bővüléséhez vezetett. Ezzel (is) magyarázhatjuk,
hogy Tornióban az 1881–1901-es időszakban csaknem megduplázódott a ke-
resztnév-állomány. A finnesebbnek hangzó keresztnevek mellett a névcsalá-
dok svéd eredetű névrövidüléseket is tartalmaznak, hiszen ezek is fontos ré-
szét képezték a finn névanyagnak. Emellett Tornio svéd lakossága miatt ter-
mészetesen a svéd keresztnevek is szerves részét képezték a város névanya-
gának.
Az újabb keresztnevek a következő módokon jöttek létre az eredeti név-
alakokból (a keresztnevek további adaptációjáról lásd Buzgó 2013):
a) hanghelyettesítéssel:
Greta > Kreeta; Alfred > Alpi; Gustav > Kustaa;
b) mássalhangzó-kapcsolatok feloldásával:
Kirstina > Kirsti;
c) tővégi magánhangzó betoldásával:
Frid > Frida; Hildur > Hilduri; Hjal-
mar > Jalmari, Jakob > Jaakoppi; Karl > Kaarle, Kaarlo; Petter > Pie-
tari.
d) név eleji csonkulással:
Alfhild > Hilda; Charlotta > Lotta; Johanna >
Hanna; Katarina > Ina; Walfrid > Frida; Wilhelmina > Minna;
e) név végi csonkulással:
Aliina > Alli; Aurora > Aura; Elisabeth > Elli, El-
sa, Else; Helena > Hellen, Hellin, Helli
;
Katarina > Kaisa, Katri; Anton
> Anti; Arwid > Arwo; Einar > Eino; Johannes > Juhani, Juho;
Konstantin > Kosti; Magnus > Mauno; Mathias > Matts, Matti; Vilhelm
> Vilho;
e) a név belsejében végbemenő csonkulással:
Johanna > Jonna; Nikolai >
Niilo.
A példák között germán és svéd eredetű becézett neveket is találunk (pl.
Hilda, Borr, Frida, Alarik, Elsa, Kaisa, Katri, Matts
), melyek a finn rend-
szerbe is jól beillenek. Ezeket a neveket napjainkban is Európa-szerte hasz-
nálják. Kiviniemi (2006: 254) szerint lehetetlen megmondani, hogy melyek
az átvettek, s melyek a belső fejlődés útján képzettek. Elképzelhető az is,
hogy az átvett alakokat esetleg később „továbbfinnesítették”.
Az elfinnesített keresztnevek egy részét már korábban is használták bece-
névként, ezek a 19. században hivatalos státuszt kaptak. A torniói névanyag-