Basic HTML Version
A
Z URÁLI
*-
N
GENITÍVUSZ
…
281
hatásra kialakult jelenségnek tartják. Ha ezt elfogadjuk, akkor – megfordítva
az előbb említett logikai sorrendet – ebből az következik, hogy a Cx-Px sor-
rend és a jelölt névutós szerkezet is később kialakult jelenség, azt pedig
könnyű belátni, hogy ez nem lehetséges. Ha viszont a másik irányból közelí-
tünk a problémához, tehát a Cx-Px sorrendet és a jelölt névutós szerkezetet is
alapnyelvi eredetűnek tartjuk – mint ahogyan általában ez az elfogadott állás-
pont –, akkor ebből az is következne, hogy esetleg már az alapnyelvben
lennie kellett valamilyen fokú egyeztetésnek is.
5. Ha a legóvatosabb verzióval számolunk – azaz azt mondjuk, hogy sem
határozott uráli alapnyelvi Cx-Px/Px-Cx sorrendet nem tudunk megállapítani,
s abban sem tudunk határozottan állást foglalni, hogy a jelöletlen genítivusz
mellett jelölt genitívuszt rekonstruálhatunk-e az uráli alapnyelvre –, néhány
közbülső alapnyelv esetében az összefüggés így is egyértelmű. Így a balti-
finn nyelvek egyértelműen jelöltek, az ugor nyelvek egyértelműen jelöletle-
nek, a probléma a kettő összeegyeztethetőségében rejlik. A permi és volgai
nyelvek esetében figyelhető meg nagyfokú ingadozás és kisebb részben el-
lentmondás – ezek gyökereit általában areális hatásként értékelik.
6. A szamojéd alapnyelvre vonatkozólag a következő megállapításokat te-
hetjük. Mivel Gen-Px, ill. Acc-Px sorrend és az
*-n
genitívuszrag nagy biz-
tonsággal rekonstruálható a szamojéd alapnyelvre, ezért ezt elfogadhatjuk ki-
indulópontnak. Hipotézisünk értelmében a névutós szerkezet is genitívusszal
jelölt – ez így is van. Ami a korábbi álláspontokhoz képest új, ámde óvatos
megállapítás, az az, hogy ezek alapján (legalább) a szamojéd alapnyelvben
már létezhetett az egyeztetés bizonyos fokig, tehát a szamojéd esetében nem
az inkongruens, hanem a kongruens alakok tekinthetők – Hajdú Péter
szavával élve – „survival”-nek. A szölkupban az inkongruens szerkezetekre
találunk funkcionális magyarázatot, az enyecben azonban nem.
7. Végül – de nem utolsósorban – meg kell említeni azt a lehetőséget, mely
szerint ha mindegyik jelenségben bizonytalanok vagyunk, akkor az összessé-
gében az egységes uráli alapnyelv elmélete (de nem az uráli nyelvrokonság!)
ellen hozható fel érvként, ugyanis – mint ahogyan erre Havas is utalt idézett
tanulmányában – számos szerkezetnek, toldaléknak még csak előzményei,
csírái lehettek meg az alapnyelvben, amely(ek)ből különböző irányú változá-
sok következtek be.
Bármi bárhogy is legyen, dolgozatommal elsősorban arra akartam rámu-
tatni, hogy az egyes alapnyelvi rekonstrukciók nem kezelhetők önmagukban:
olyan más rekonstrukcióra is tekintettel kell lenni, amelyeknek látszólag
nincs közük egymáshoz.