Basic HTML Version
S
ZEVERÉNYI
S
ÁNDOR
274
3. Nyelvek, nyelvcsaládok tanúsága
Az alábbiakban a szerint csoportosítom a vizsgált uráli nyelveket, hogy
mennyire egyértelmű korrelációt lehet megállapítani az egyes jelenségek kö-
zött. Az alábbi csoportokat állítom fel: a) egyértelmű esetek, b) átmeneti
esetek, c) problémás, magyarázatot igénylő esetek.
3.1. Az egyértelmű esetek.
Egyértelmű eseteknek azokat tekintem, ahol a
jelöltség (vagy jelöletlenség) következetesen végigvonul az összes vizsgált
szerkezetben.
3.1.1. Balti-finn nyelvek
Finn:
a finn nyelvben megtaláljuk az
*-n
genitívusz folytatását:
– megjelenik birtokos szerkezetben:
isä-
n
talo
’az apa háza’
– a névutók többsége genitívusszal áll:
3
isä-
n
takana
’az apa mögött’
– megjelenik egyeztetés során:
pitkä-
n
isä-
n
talo
’a magas apa háza’
– az esetrag mindig megelőzi a birtokos személyragot:
talo-ssa-ni
’a házamban’.
Észt:
az észtben is kimutatható az
*-n
genitívusz folytatása, ám szinkron szin-
ten – annak lekopása miatt – a többi szerkezet jelöltsége is módosul:
– a genitívusz jelöletlen (= Nom) vagy fokváltakozás okozta tőváltozat jelzi
(pl.
tuba
’szoba’ – SgGen:
toa
),
– a névutó jellemzően genitívusszal áll:
akna kaudu
’az ablakon keresztül’
(Nom:
aken
),
– egyeztetés lehetséges számban és esetben. Bizonyos eseteknél teljes egyez-
tetést találunk, máshol „félkongruenciát”, ami azt jelenti, hogy a jelző ge-
nitívuszba kerül (Pusztay 1994: 62).
ametlik teade
’hivatalos tudósítás’
InessSg:
ametlikus teades
(teljes)
ElatPl:
ametlikkudest teadetest
(teljes)
EssSg:
ametliku
(Gen)
teatena
(fél)
Vepsze:
a vepszéről (Zajceva 1981 alapján) elmondható, hogy jelölt genití-
vusz (
-n/-ń
) van (utóbbi
i
után elenik meg, 179). A névutók többsége genití-
vusszal áll, kisebb részben partitívusszal, ill. illatívusz-elatívusszal (291), vi-
szont nominatívusszal nem áll névutó. Az esetrag megelőzi a birtokos sze-
mélyragot, pl.
tata-ľi-iń
’apa’-All-PxSg1, 231).
3
Természetesen az egyes balti-finn nyelvek között is vannak különbségek, így pl. a lív-
ben nominatívusszal álló névutókat találunk – Grünthal (2003) ezt külső hatás eredmé-
nyének tartja –, továbbá nem térek ki a balti-finn nyelvekre jellemző prepozíciókra és
bipozicionális adpozíciókra sem, ezekkel kimerítően foglalkozik Grünthal említett mo-
nográfiájában.