Basic HTML Version
A
Z IMPRODUKTÍV
-
V
FŐNÉVKÉPZŐ AZ ERZA
-
MORDVINBAN
207
лижарав
’katicabogár’, ill.
кашкамав
’erdei mályva’,
тутмаков
’ánizs’,
чудожов
’mezei csorbóka’ szavakban is egy denominális főnévképző rejlik.
6. A képző eredete
Ahhoz, hogy eldönthessük, a denominális főnév- és melléknévképző kö-
zös eredetre megy-e vissza, mindkét szuffixum fejlődését meg kell vizsgál-
nunk.
A md.
-v
melléknévképző Lehtisalo szerint (1936: 245–249) az uráli *
-p
melléknévképzőre vezethető vissza, amelynek minden mai uráli nyelvben
van folytatása, ebből eredezteti pl. a fi.
-va/-vä
(
lihava
’kövér’ ←
liha
’hús’,
terävä
’éles’ ←
terä
’éle vminek’) és a m.
-ú/-ű
képzőket is. E melléknév-
képző mellett/helyett a mai mordvin nyelvjárásokban -
ŋ
áll (
saloŋ
’sós’,
kežeŋ
’haragos’), ezt Lehtisalo (1936: 141) egy alapnyelvi *
-ŋ
ä
/-ŋ
ç
képzőre vezeti
vissza (vogul, osztják és szamojéd megfelelőkkel). Szerebrennyikov (1967:
78–79) ezzel vitába szállt, szerinte a mdE
-v
,
-j
, mdM
-v, -u, -i
képzők mind-
annyian egy ősmd. *
-ŋ
alakra mennek vissza (ennek emlékét őrzi az alatiri
nyelvjárás alakváltozata), amit ő az uráli *-
ŋ
denominális melléknévképzőből
vezet le. (Vö. továbbá OFUJa 347, 350.)
Ezzel szemben a mordvin nyelvészek egy része (az 1. pontban idézett Jev-
szevjev és az 1962-es Grammatika mellett Cigankin is) a
-v
melléknévképzőt
összekapcsolja a lativusraggal: „при других именных oсновах они имеют
направительное (лативное) знаечение”, pl.
кудов
’в дом’,
велев
’в село’
(Cigankin 2000a: 125–126). Hasonló véleményen van Raija Bartens is: „on
mahdollista selittää johdin aiemmaksi kaasuspäätteeksi, latiivinpäätteeksi”.
16
Ez a jelenség nem elképzelhetetlen a finnugor nyelvekben (l. Bartens 1991:
12–14), éppenséggel meglehet, hogy így alakulhatott ki a mordvin
-ń
mellék-
névképző is a genitivusból (Ravila szerint ez fordítva történt); de – nem utol-
sósorban a rokon nyelvi adatok alapján – talán valószínűbb, hogy a mai mord-
vin
-v
melléknévképző ősi, uráli képzőszuffixum(ok)ra megy vissza.
Lehtisalo (1936: 242, 337) a mai mordvin
-v
denominális főnévképzőt két
uráli képzőre vezeti vissza:
a) PU *-
p
>
-v.
Ide veszi a md.
šoržav
’csorbóka’,
čičav
’bolha’,
umbrav
’sóska’ szavakat (valamint – balti finn, lapp, permi, ugor és szamojéd lexé-
mákkal együtt – pl. a finn
orava
’mókus’,
halava
’babérfűz’,
harava
’gereb-
lye’, m.
háló
alakokat);
16
Elképzelhető, hogy a képző egy korábbi esetragból, a lativusragból származik.