Basic HTML Version
M
ATICSÁK
S
ÁNDOR
198
Uráli eredetű szó, vö. fi. (nyj.)
tävy,
é.
täü,
vj.
t
Î
,
zj.
t
Ï
,
?m.
tüdő,
jur.
ťīwāk
stb. < U
*täwe
(UEW 519; SSA 3: 358; l. még ESE 100; EtV 182;
ESM 433).
Az UEW a md.
-ľav
elemet összetett képzőnek minősíti.
10)
коткудав
’hangya (Formica)’ (EMSz 180); ’муравей; мурашки’ (ERV
298); ’муравей / Ameise’ (MdWb 879); ’muurahainen’ (ESS 76). Moksa
megfelelője:
kotk
ç
dav
(MdWb 879).
Finn-permi eredetű szó. A rokon nyelvi adatok alapján – vö. é.
kuklane,
lív
kukki,
lpN
goŧ΄kâ
, L
kår΄hkå,
K
kotk,
Kld, Not
kōŧk;
cser.
k
ç
tk
ç
, kutko,
zj.
kot, k
6
t
– az UEW (678) egy
-dov, -dav
képzőt tételez fel, s mindezt egy FP
*kutke
’Ameise’ alakra vezeti vissza (l. még Geschichte 68).
Az ESE (42) ugyanezt a finn-permi alapalakot adja meg, de az előbb em-
lített lív és cseremisz alakok mellett a fi.
kotka,
é.
kotkas,
vj.
кузыли,
lp.
kot
-
ka,
zj.
кодзувкот
’sas’ szavakkal kapcsolja össze. Ez jelentéstanilag lehetet-
len; vö. FP
kočka
’Adler’ > fi.
kotka,
é.
kotkas,
lpN
goas΄kem
stb., md.
kuć
-
kan,
cser.
kučkež,
vj-zj.
kuč
(UEW 68; SSA 1: 412). (Jellemző egyébként a
mordvin etimológiai szótár színvonalára, hogy a
kučkan
’sas’ címszava alatt
ugyanezek a finn és észt adatok vannak megadva, vö. ESE 46.)
A rokon nyelvi adatok alapján a mordvin szó kétségkívül valamilyen kép-
zőt – meglehet, képzőbokrot – rejt (vö. a következő szócikket).
11)
уредев
’násznagy’ (EMSz 397); ’шафер’ (ERV 696); ’сват, шафер /
Brautwerber, Brautführer’ (MdWb 2474); ’sulhaspoika, hääkulkueen sulha-
sen puoleinen osanottaja’ (ESS 179). Moksa megfelelője:
uŕ
ç
ďu
(MdWb
2472).
Az EtV szerint (197) alapja az
уре
’szolga, rab’, ebből keletkezett egy
-д-
és egy
-в-
képző hozzátoldásával. Versinyin (ESM 463) az
урьва
’meny-
asszony’ szóból eredezteti (vö.
uŕva
’невестка / Schwiegertochter’,
uŕv-aľa
(
aľa
’legény, férfi’) ’шафер / Brautdiener’, MdWb 2476). Esetleg szóba jöhet
az
uŕa
’невестка / Schwägerin, Frau des Bruders’ (MdWb 2469) kiinduló
alak is. – Ezek a szavak összefüggenek egymással, a jelentésfejlődés ’szolga’ >
’idegen asszony (a családban)’ > ’menyasszony’ lehetett (vö. Geschichte 176).
A ’menyasszony’ lexéma valószínűbb alapalak, mint a ’szolga’ (a tővégi
veláris magánhangzó a palatális konszonáns hatására
-e-
re változhatott). Az
uŕva
finn-volgai eredetű szó, vö. fi.
orpana
’unokatestvér; férjhez ment
lány’, lpN
oarben
’soror’, ?cser.
ä
rwez
ä
’Knabe od. Mädchen’ (UEW 722).
Amennyiben a fentiek közül valamelyik etimológia helytálló, úgy egy
-dav/
-ďev
képzőbokorral számolhatunk (l. az előző szócikket).