Basic HTML Version
M
ATICSÁK
S
ÁNDOR
192
zetre jellemző vagy az adott növénnyel benőtt helyet jelöli:
вирев
’erdős ’ ←
вирь
’erdő’,
кевев
’köves’ ←
кев
’kő’,
нупонев
’mohás, mohával benőtt’ ←
нупонь
’moha’,
пелев
’felhős ’ ←
пель
’felhő’,
пиземев
’esős ’ ←
пиземе
’eső’,
рудазов
’sáros; piszkos’ ←
рудаз
’sár’,
цецяв
’virágos’ ←
цеця
’vi-
rág’. Gyakran tulajdonság, állapot megnevezésére szolgál:
виев
’erős’ ←
вий
’erő’,
ёжов
’ravasz, agyafúrt’ ←
ёжо
’érzés’,
кежев
’haragos, mérges’ ←
кеж
’harag, düh’,
тевев
’dolgos, munkás’ ←
тев
’dolog; tennivaló’,
уцяс
-
кав
’boldog, szerencsés’ ←
уцяска
’boldogság, szerencse’,
ядов
’mérges’ ←
яд
’méreg’,
ярмаков
’vagyonos’ ←
ярмак
’pénz’. Az alapszó sokszor vala-
milyen (tágabb értelemben vett) emberi vagy állati testrésznév:
келев
’beszé-
des ’ ←
кель
’nyelv’,
ловажав
’csontos’ ←
ловажа
’csont’,
сакалов
’sza
-
kállas’ ←
сакало
’szakáll’,
телав
’testes, kövér’ ←
тела
’test’,
толгав
’tol-
las’ ←
толга
’toll (madáré)’,
унксов
’púpos’ ←
ункс
’púp’,
усав
’bajuszos’
←
уса
’bajusz’,
шержев
’ősz hajú’ ←
шерже
’ősz haj’. Néha betegségnév-
hez is kapcsolódhat:
верьксэв
’gyulladt, gyulladásos’ ←
верькс
’szemgyulla-
dás’,
ормав
’beteg’ ←
орма
’betegség’. Egyes északi erza nyelvjárásokban
-ŋ
alakváltozat is előfordul, pl.
салоŋ
’sós’.
13
(A moksában e képzőnek
-в
[-v],
-у
[-u]
és
-и
[-i]
alakja van.) (Grammatika 1962: 41–42; Feoktyisztov 1966:
183; Grammatika 1980: 112; Cigankin 1981: 46–47; Bartens 1999: 110–111;
EK 2000: 38; MK 2000: 92.)
3.
Írásomban a továbbiakban az improduktív, mára elhomályosult
-в
névszóképzővel
foglalkozom.
A mordvin szakirodalomban – már ahol egyáltalán említik e képzőt, mint
az az 1. pontban közreadott rövid áttekintésből is kiderülhetett – csak nagyon
kevés példát hoznak e képzőre (összesen 13 adatot találtam a kézikönyvek-
ben, cikkekben), ráadásul a példaanyaguk egy része etimológiailag sem állja
meg a helyét. Eredetmagyarázat nélkül vélik a képzőt felfedezni a
вадов
’héja’,
илев
’vessző, rőzse’,
коткудав
’hangya’,
лавтов
’váll’,
мияв
’hód’,
цянав
’fecske’,
чичав
’bolha’ és
шукшторов
’ribizli’ szavakban. Nép-
etimológiai kísérletnek minősíthetjük a
кулов
’hamu’ és a
нимиляв
’lepke’
egy-két szerzőnél olvasható magyarázatát. Előbbit a
куло
’halott’ szóból
vezetik le (az okfejtés gondolatmenete talán az, hogy porrá és hamuvá
leszünk?), utóbbit pedig a
менель
’menny, égbolt’ szóból magyarázzák
(mivelhogy ott repkednek a pillangók?). A
норов
’gabona, termés’ szót a
нор
’szántóföld, mező’ lexémából eredeztetik (ez szemantikailag vajmi nehezen
13
Az
ŋ
ezekben a nyelvjárásokban a tőszavakban is fonematikus értékű:
ков
~ nyj.
коŋ
’hold’,
килей
~ nyj.
килеŋ
’nyírfa (Keresztes 2011: 18).