Basic HTML Version
K
ERESZTES
L
ÁSZLÓ
116
Egyéb határozói esetek
Abessivus (-talanul)
—
-vtomo/vťeme-ńť
Translativus (-vá, -vé, -ként)
—
-kso/kse-ńť
Comparativus (-nyi)
— (-ť eška)
-ška-ńť
Causativus (-ért)
— (-ť-ksa < *-inks
ä
)
—
A szakirodalomban (Jevszevjev 1934/1963: 329) szórványosan találhatók
még olyan alakok is, mint
пача-ть лаца (lads
ä
)
’lepényként’
(TranslDet). En-
nek a névutós szerkezetnek a jelentése ’módjára, -ként’. A
lads
ä
a
lad
’mód’
(< or.
лад
’ua.’) szó inessivusi alakja. A causativus a nyugati nyelvjárásokban
fordul elő (Feoktistov – Saarinen 2005: 52).
A
többes determinatív formák
alapja a határozatlan névragozás többes no-
minativusa, amely a szótárakban a névszó második szótári alakja. Idézzük föl
ennek az alaknak a kapcsolódási szabályait!
Nominativus pluralis (Indet):
-t, -ť [-т, -ть]
(Jevszevjev 1934/1963:
321–323, 323–327; Grammatika 1962: 76–79; Grammatika 1980: 145–148;
MdChr 1990: 55–56; MK 2000: 41–46; Keresztes 2012: 112–114)
A többes szám jele szerepel a legtöbb mordvin szótárban az egyes nomina-
tivus után a főnév másik alapalapjaként. A legtöbb fonetikai változás ugyanis
ez előtt a toldalék előtt következik be. A moksában a többes jel előtti zöngés-
ségi hasonulás (= zöngétlenedés) fonetikailag legtöbbször jelölt. Megjegyzen-
dő, hogy a határozatlan főnévragozásban az indeterminatív ragozásnak nincs
esetparadigmája, csak többes nominativusa. Minthogy más toldalékok előtt ma
már a fonematikus írásmód dominál a cirill betűs irodalmi átírásban, azaz nem
jelölik a zöngésség szerinti asszimilációkat és összeolvadásokat
(
кядь-кс, -с
[кять-кс, кя-ц]| куд-кс, -с [кут-кс, куц]
stb.), véleményem szerint itt sem
feltétlenül indokolt a fonetikus eljárás, tehát
(кус-т
helyett inkább
куз-т
lenne
a helyes).
Az anyanyelvi beszélők minden bizonnyal automatikusan tudják
ezeket a fonetikai változásokat, és az iskolások számára is nyilvánvalóvá vál-
nának a morfémák kapcsolódási szabályai. A következőkben a finnugor átírás
fonematikus változatában közlöm a legfőbb típusokat, és megadom a cirill be-
tűs irodalmi írás betű szerinti változatát is. A többes jel minden esetben egyet-
len mássalhangzóból áll
(-t, -ť)
, amely változatok jelzik az ősi hangrendet és il-
leszkedést, illetőleg a régi idők szabályainak reliktumai. (Vö. Keresztes 2012:
112–114.)
a) A tővéghangzó lehet teljes magánhangzó vagy mássalhangzó. A többes
jel teljes magánhangzó után
-t
:
śorma
’levél’ :
śorma-t
,
pakśä
’szántóföld’ :
pakśa-t
,
pŕä
’fej’ :
pŕa-t
,
ši
’nap’ :
ši-t
,
kino
’mozi’ :
kino-t | мода-т, сёрма-т,
пакся-т, пря-т, ши-т, кино-т.